Nyári este

 

Tikkasztóan meleg, száraz ez a nyár,

Hervadozni kezd, kertemben a virág.

Széna friss illatát hozza már a szél,

Csontig szárad,összetörik szegény.

 

Kiégve, sárgán elkókadt a rét zöldje,

Harmat cseppeket sem hullajt reggelre.

Megrepedt a föld, nagyon szomjazik,

Frissítő sok esőre várva, csak áhítozik.

 

Felhő sincs már, a ragyogó kék égen,

A nap szabadon szórja szét a melegét.

Szomjas madarak elfáradva szállnak,

Árnyat adó, lombos fák hűs sűrűjébe.

 

Az est, csak lomhán, lassan közeledik,

A nap is nemsoká a horizontról lebukik.

Alig megy le a nagy tüzes korongja,

Keleten, kora hajnalban itt integet újra.

 

Elcsendesedik már este ez a zajos világ,

Enyhet, az éj gyenge szellője sem hozza,.

Most látszik, milyen nagy a nap hatalma,

Még jó, hogy van mindennap napnyugta.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…