Kapaszkodó

Két szék közé esve, szavakat keresve várok..
Lélektó tükrében tisztulni, látszódni vágyok.
De a zord szellő a vízen hullámokat fodroz,
Nem jön az ítélet, amely feloldoz.

Szívszorító hívásom nem ér fel az égig,
Gondolatom a felhők felől visszarémlik,
S arcomba csapnak keményen az érzések;
Nem hallják meg, nem jönnek ki a lépések..

Két szék közül ismét a pad alá estem,
Múltba révedve szívkutamba lestem.
A történelem mindig önmagát ismétli,
Folyamatos felejtéssel fogjuk csak túlélni.

Szeretetgödör helyett ördögi csapdába estem,
Pedig én ártatlanul csak a boldogságot kerestem.
Melletted más lettem, végre önmagam vagyok…
Fölöttem jobbra-balra vihognak a gunyoros padok;
(mást nem tehetek: beléjük kapaszkodok…)

Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszerváltás hajnalán születtem, szüleim szívébe meglepetést csepegtettem, Hiszen ők fiúnak vártak, nevemnek…