Posted by
Posted in

Diósyné Brüll Adél / Léda /

  ( 1872 – 1934 )   Kinek legismertebb tette, hogy Adynak a  múzsája lett, Diósyné Brüll Adél volt,ő kit a költő megszeretett.   Az szinte egyedülálló, hogy egy férjes asszony vegye szárnyai alá védencét, és őt nagy költővé tegye.   Ő formálja az életét, együtt élik át repülés boldogságát,  végül aztán megperzselve a nagy […]

Posted by
Posted in

Ha véget ér

“Fejem fölött felhőcsapat suhog tépett szárnnyal is száll a madár” (Szirmay Endre: Utolsó pillanat) pattog a penge a hideg aszfalton vörös virágok csupán szóvirágok dúl a háború a halálsoron a csend hallgat vagy csak némán tátog tört kristályok apró tüze játszik fest színesre sok felhőpamacsot törékeny a test szinte már nem látszik némaság ural most […]

Posted by
Posted in

NŐnap

Nőnap Ne higgy a szavaknak, csalnak Ne higgy a pofonnak, hazug az Ne higgy a tükörnek! Szép vagy. Miért takarod magad? Hadd lássák arcodat A sebeket hagyd, hagy ragyogjanak! Csillogjon a bőröd akkor is ha kék-zöld Nyisd ki szép szemed ha könnyes Ne fordulj el! Emelt fővel Mond el: „Itt vagyok, élek. Semmitől se félek” […]

Posted by
Posted in

Ha néhanapján…

Miért van, hogy sokszor négy szemmel sem látsz? Pedig szemüveggel tisztább a világ. Botorkálsz, egy házig ahol születtél, de más lakik benne már réges-rég. Mit mondanál ha ajtót nyitnának? Születtem, játszottam, vágytam utánad, rongyos, nagybetűs élet mi marasztal, éltem itt…valaha régen… a mának már nincs dolga a fájó múltaddal. Néha, ha tétova, hevenyészett nosztalgiával nézed […]

Posted by
Posted in

Dalok szárnyán

Edit Szabó : Dalok szárnyán Tengerpart habjai távolból zúgnak, pengetem gitárom, húrjaim szólnak, szerelem dalával ujjong a lelkem, megjátszom énekem, vidáman zengem, tengernek hulláma elviszi dalom, messzire üzenek,boldogság jutalom, ujjaim rajta feledve énekelem, újra magam előtt látom szerelmesem üzenek dalommal a szerelemnek, üzenek galambom, te érted élek, várom a jöttödet partján tengernek, csillámló szemeim csak […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Barátság

Rózsa Iván: Barátság („Haiku-koszorú”) Enni, inni kell: Barátság nélkül sem ér Semmit az ember… Barátod vagyok, Barátom vagy, így szebben Süt máris a Nap! Arra gondolsz tán, Mire én, barátoknál Ez nem remény – tény… Telepátia… Valóság! Barátoknál Megszokott dolog… Közös hullámhossz… Bárhová sodor is Lét: Több, mint emlékkép. Egy darab jelen; Múltból jövő lét-elem, […]

Posted by
Posted in

Régi május elsejék !

Edit Szabó : Régi május elsejék ! Nem felejtett régi emlék bennem a május elsejék, szerelem és politika, felhők felett leng májusfa. Csoda fényes majálisok, vonultak a kisdobosok, zászlót lengettek a nagyok, zene szólt és dal harsogott. Szabadtéri rendezvényen Csanyik völgyi ünnepségen sült a hurka meg a kolbász, bográcsban főtt a jó gulyás. Munkásember vígan […]

Posted by
Posted in

Tűz…

Tűz-sorozat 1. Meg-… A tűz megéget. Kellemetlen ez, tudom, olvasok tovább. 2. El-… A tűz eléget- ett, a hamvaink is ég- nek és tüzelnek 3. Nagyon tüzes Ég az óceán. Bárha erre képtelen. Ég a csillag is.

Posted by
Posted in

Őskohó

Megint csak salak, Megint csak salak, Kevés a vas, ami marad, Kihűl a kovács keze alatt! Velence, 2018. április 16.

Posted by
Posted in

Minden késésben … Megérkezett!

Böjti szelek Nem tereltek Fellegeket. A bárányok Valahol elmaradtak, Nem adtak hangot kolompnak, A fák feketén, csupaszon vártak, Minden mozdulatlan volt, Pedig Húsvét volt! Böjti szelek Nem sepertek Eget, utcát, teret, Csak eső esett, Ahogy könny pereg. A harangok hallgattak, Az állatok elbújtak, Minden mozdulatlan volt, Pedig Húsvét volt! Böjti szelek Nem fújtak, Minden csendben […]