Sárkányos kaland

Emese vagyok, most megyek kilencedikbe, de nagyon egy meseországban élek. Szeretek mesekönyveket olvasni és meséket nézni. Hiszek abban, hogy léteznek sárkányok, unikornisok, tündérek és más fantasy lények. Ma volt az új iskolámba az első napom. Összegezve nagyon jó volt. Jó fej osztálytársak, nagyjából jó fej tanárok. De ez még csak az első nap volt. Ki tudja mi lesz még? A padok 2 személyesek és egy nagyon kedves lány ült mellém. Eléggé csendes, de ha barátnők leszünk, ez megfog változni. Összesen 23-an vagyunk. A fiúk 16-an, mi lányok 7-en.Otthon ettem és olvastam egy kicsit. Ahogyan a gondolataimba merülve olvastam, láttam, hogy esteledik. Vettem egy gyors zuhanyt és bebújtam a puha ágyamba.  Hirtelen azt éreztem, mintha egy tisztáson lennék. Kinyitottam a szemem és a kék eget láttam. Felültem és valóban. Egy nagy fűmezőben találtam magamat és körülöttem…körülöttem, SÁRKÁNYOOK???!! Igen jól láttam. Miden felé sárkányok voltak. Különböző színűek: kék, fekete, szürke, piros, zöld, sárga stb. Megláttam egy hatalmas tavat, ezért felálltam és odasétáltam. Nagy meglepetésemre ott hableányok voltak. Újra körbenéztem és észrevettem, hogy itt nemcsak ezek a furcsa lények vannak. Láttam unikornisokat, törpéket, tündéreket és óriásokat is. Olyan érzésem volt, mintha valaki állna mögöttem. Megfordultam és elakadt a lélegzetem. Velem szembe ott volt egy igazi sárkány. Rózsaszín volt, úgyhogy szerintem lány. Nem mérgesen nézett, hanem kedvesen. Már nem féltem, megszólaltam.

– Szia! – köszöntöttem és a sárkány visszaköszönt. Már nem is lepődtem meg azon, hogy tud beszélni. Nem rettentő félelmetes hangja volt, hanem vékony és aranyos. – Emese vagyok. És te?

– Szivárvány. De mindenki csak Szivinek hív. Gondolom új vagy itt. Körbevezesselek? – kérdezte kedvesen.

– Igen, köszi. És engem hívhatsz Eminek. – mosolyogtam rá és ő vissza mosolygott. – Nem tudod esetleg, hogy hogyan kerültem ide?

– Sajnos nem. Eléggé új nekem egy ember. Még soha nem járt itt földi lény. Szóval ez nekem is rejtély.

– Értem. Én nagyon sok mesét olvasok és ott mindig gonoszak a sárkányok, de te nagyon kedves vagy. Miért van ez így? – kíváncsiskodtam, mert ez tényleg érdekelt.

– Igazából vannak itt nagyon gonosz sárkányok és kedvesek is. Mindannyian különbözünk, mint az emberek. És gondolom azokban a könyvekben, azért írnak a gonoszokról, hogy érdekes legyen. Így mindenki elkönyvel minket a vad, tűzokádó fenevadaknak. Pedig, mint látod nem is vagyunk olyanok. Úgy írnak rólunk, mintha ismernének, mintha tudnák, hogy kik vagyunk. Te már tudod. – ekkor a hatalmas kezével, átkarolta a vállamat és így mentünk tovább. Az unikornisoknál álltunk meg. – Ők itt a varázslovak. Nagyon szelídek. Ő itt Darcy. – mutatott a közeledő éjfekete lóra. Egyedül ő volt fekete. A többi mind ragyogó szürke (fehér) színű volt.  – Ő a vezér.

– Sziasztok! Mi újság Szivi? – nézett a rózsaszín sárkányra és utána rám. – Darcy vagyok. Te?

– Emese- mutatkoztam be. – Te vagy a vezetőjük igaz?

– Igaz- kihúzta magát- és ők ott Lavína és Justice. A párom és a csikóm. – nézett el egy hófehér kanca és egy ugrándozó kiscsikó irányába.

– Nagyon szépek-dicsértem meg és komolyan is gondoltam. Ebben a pillanatban az egész égbolt besötétedett és vihar tört ki- Ez mi? Ilyen mindig szokott lenni?

– Nem. Soha. Siessetek, én elvezetem a ménest egy biztonságos helyre-szólt Darcy és el is vágtázott.

– Most mi legyen? – kérdezte Szivi kétségbeesetten. Ekkor az égen egy sötét alak szólalt meg mély hangon.

– Sziasztok, kis boldog és jó lények. Sirius vagyok a sötétség démona. Valahogy a tudtomra jutott, hogy egy ember van a földeteken. Tudom, hogy igaz, nem kell tagadni. Ha el hozzátok nekem azt az embert jutalmat kaptok. Ne próbáljatok az utamba állni, mert felesleges. Úgyis legyőzök mindenkit. – nagyon féltem, hiszen tudtam, hogy rólam van szó. De mégis mit akar?  Szivire néztem, de ő rám mosolygott.

– Ne aggódj, nem fogunk neki adni. – hálásan néztem rá és megöleltem.

– Köszönöm! – leheltem a vállába.

– Igazán nincs mit .- mondta lágyan.

Elengedtem és támadt egy ötletem.

– Nektek nincs itt valami királyotok? Mert ha igen akkor tudnánk segítséget kérni-kérdeztem reménykedve.

– De! Gyere, elvezetlek-ugrott fel hirtelen. A palotához érve, bekopogtunk az ajtón és azt egy kis törpe nyitotta ki. – Szia. A királyhoz jöttünk.

– Máris szólók neki. – ezzel elment egy nagy helyiségbe, mi pedig várakoztunk. Pár perc után visszatért. – Mehettek.

Egy hatalmas terembe vezetett minket. Minden aranyból és gyémántból volt. A plafonról egy hatalmas gyémántcsillár lógott. A teremben mindenhol arany szobrok voltak. És a legvégén volt a hatalmas trón, amibe egy ezüst sárkány ült. Korona volt a fején és jogar a kezébe.

– Üdv! Én Szivi vagyok, ő pedig Em, a barátom. Segítséget szeretnénk kérni, mivel a démon őt vadássza. Tudna valahogyan segíteni? – kérdezte Szivi a királyt, félve. Az ránézett és így szólt:

– Én személy szerint nem tudok segíteni, de tudok valakit, aki igen. Ha elmentek a tündérekhez, keressétek Csillámot! Ő mindent tud.  Biztos segíteni fog nektek.

– Köszönjük szépen! – mondtuk kórusba. Elindultunk hát a tündérekhez. Ott megkérdeztünk egy gyönyörű szőkét, hogy ismeri e Csillámot. Azt mondta, hogy a vízesésnél van. Elmentünk oda, és valóban ott volt egy tündér. Gyönyörű volt. Barna hajjal, kék szemmel és üde arccal. Meglátott minket és a varázspálcájával köszöntött.

– Sziasztok! Csillám vagyok. Miben segíthetek? – kérdezte mosolyogva és kedvesen. Visszamosolyogtunk rá.

– Szia! Én Em vagyok, ő pedig Szivi. Azt szeretnénk kérdezni, hogy tudnál e nekünk segíteni valamiben.

– Persze. Mondjátok csak! – elmondtam neki a történetet, amit a királynak is. Végül így szólt- Hát…eléggé veszélyes lesz,de tudok segíteni. Még megkellene kérnetek másokat is. Azt tartják, hogy a híres pegazusok az egyetlennek, akik letudják győzni a démonokat. De ők sajnos nem a mi földünkön élnek. Soha nem is voltak itt. A kettő legnagyobb, Zafír és Amazon. Ők mindent legyőznek. – mesélte el a történetet Csillám. Csodálkozva hallgattam és azt kívántam, hogy bárcsak itt lennének ezek a csodás lények. Igen…Álmok.

– Sehogy sem lehet idevonzani őket? – kérdezte Szivi Csillámot, aki itt elbizonytalanodott.

– Igazából ezt nem tudom pontosan. A múlt során elég sok mindennel megpróbálkoztak, de nem sikerült semmi. – szomorodott el. Én viszont felvidultam, mert eszembe jutott valami.

– Hé! Darcyt nem tudjuk hívni? Ő is tudna segíteni, hiszen neki is van varázsereje! És például hívhatja, Lavínát is. – jutott eszembe a tökéletes ötlet. Elmentünk tehát Szivivel és Csillámmal az unikornisokhoz. Elmondtuk a tervünket Darcynak és bele is egyezett. Szólt Lavínának és egy másik unikornisnak, Favoritnak is. Mindegyik rendelkezett varázserővel.

– Rendben. Akkor már szerintem le tudjuk győzni Siriust. De hogyan kell idehívni? Vagy odamenni? – kérdezte Darcy. Tanácstalanul néztünk egymásra, de láttam, hogy Csillám tud valamit.

– Csillám, te esetleg tudod? – kérdeztem tőle, ő pedig elmosolyodott.

– Ami azt illeti…igen. Van erre egy nagy vulkán. Oda kell menni és beledobni valamit. Akármit. És ilyenkor jön elő a démon. Oda fel kellene mennünk. Gyakorolni szerintem felesleges, mert mindannyian varázsoltunk már. Szerintetek? – nézett körbe a társaságon, de mindenki azt mondta, hogy szerintük sem kellene. Elindultunk a vulkánhoz. Mindannyian. Darcy, Lavína , Favorit,Szivi,Csillám és én. Ami azt illeti elég gyorsan odaértünk. Én felültem Darcy hátára és Így tempósan tudtunk haladni. A helyszínre érve megálltunk és megbeszéltük, hogy mit dobjunk be. Én ajánlottam fel, hogy bedobok valamit, mivel ez az egész az én hibám. Ha nem lennék most itt, akkor nem történne ez. Felkaptam egy követ és a tűzhányó legszélére mentem. Forróság volt ott. Belehajítottam a választott dolgot és néztem, ahogyan zuhan lefelé. Amint eltűnt a vörös folyadékban vagy nem is tudom miben, hátrébb mentem. A többiek felsorakozva készültek fel és várták, hogy mi fog történni. Az ég újra feketeségbe borult és kezdetét vette a vihar. A fekete alak fel is tűnt az égen.

– Lám, lám. Úgy tűnik, hogy feladjátok a kis emberkét. Igaz ez? – kérdezi félelmetes és gúnyos hanggal.

– Nem nem igaz. Nem adjuk oda. Mi harcolni jöttünk. – jelenti ki Csillám magabiztossággal. Én már nem voltam ennyire magabiztos.

– Igen? Azt megnézem? Mit érnek a kis lovacskák meg egy pink sárkány ellenem? És ti ketten? Egy tündi bündi meg egy kis lányka? Esélyetek sincs. Próbálkozzatok! – jelenti ki és úgy látszik, hogy komolyan is gondolja. Mi nem adjuk fel. Csillám háromig számol és háromra ő és az unikornisok a varázserejükkel villámokat szórnak az alakra. De sajnos ezek átmennek rajta. Ő lángokat szór felénk és eltalálja Favoritot.

– Neee! Favorit! Jól vagy? – kérdeztem, nem lett nagy sebe, csak súrolta szerencsére.

– Igen jól vagyok. De nem tudom, hogyan lehetne legyőzni őt. Lehetetlen! –szomorodott el. Mire mindannyian feladtuk volna, az égen egy kapu keletkezett. Hatalmas fénye volt. Nagy meglepetésünkre 2 pegazus repült ki onnan. Gyönyörűek voltak. Mind a kettő ezüst szőrű és arany patájú. A sörényük és a farkuk volt a változó. Az egyiknek éjfekete volt, a másiknak pedig hófehér. Ahogy mind a ketten elhagyták a kaput, az bezáródott. Tátott szájjal néztük, ahogyan végeznek a démonnal. A legendás csodalovak. De hogyan? Egyszer csak Szivi is felszállt és odament hozzájuk. Tüzet okádott, amivel végleg elpusztította a gonoszt. Nagyon örültem, hogy találkoztam ezzel a csodás sárkánylánnyal, hiszen bármit képes megtenni a barátaiért. Ahogy visszatért hozzánk szorosan átöleltem és megköszöntem neki. A 2 pegazus is leszállt hozzánk.

– Sziasztok! Én Amazon vagyok, ő pedig Zafír. Gondolom hallottatok már rólunk. – mosolygott ránk a fekete sörényű.

– Igen! Hogyne hallottunk volna! Nagyon köszönjük a segítséget. De hogy hogy most eljöttetek? – kérdezte Csillám, aki nagyon meg volt illetődve.

– Hallottuk Szivitől, hogy segítség kellene. Mivel jó barátunk eljöttünk segíteni. – mondta Zafír. De várjunk csak.. Szivi jó barátjuk? Ezt nem is tudtam!

– Szivi! Nem akarsz mondani valamit?- kérdeztem tőle meglepetten, de ő csak titokzatosan mosolygott.

– Ami azt illeti, de. Régóta barátok vagyunk Amazonnal és Zafírral. Nem szerettem volna elmondani. – vigyorgott elégedetten, ahogy körbenézett a tátott szájú társaságon.

– Na, bocsi srácok, de nekünk menni kell. Sziasztok! – búcsúzott el a 2 pegazus. Az égi kapu kinyílt és az idő is kitisztult. Elmentünk a vulkántól egy mezőre. Mindenki elment a dolgára csak Szivi és én maradtunk. Megöleltem még egyszer.

– Köszönök mindent! Te vagy a legjobb barátom. Nagyon szeretlek! – fúrtam a vállába a fejem.

– Igazán nincs mit. Én is köszönök neked mindent és nekem is te vagy a legjobb barátom – kaptam egy sárkány puszit a fejemre- Szeretlek!

Kinyitottam a szememet és nem láttam semmi kék eget, sem Szivit sem senkit. Csak a fehér plafonomat és a kék szobámat. Az ágyamba feküdtem a mesekönyvvel a hasamon. Tehát az egész csak egy álom volt. A legszebb álom.

 

 

 

Kötél Doroti Az irodalmi Rádió szerzője. 15 éves vagyok,  Mezőszentgyörgyön élek,a Lánczos Kornél Gimnázium tanulója vagyok Székesfehérváron.Kis korom…