1978. november 11-én születtem Mezőkövesden. Gyermekkoromban az írás és olvasás-tudás elsajátítását hihetetlen csodaként éltem meg visszaemlékezve. Nagyon szerettem olvasni, amikor tehettem, gyakoroltam. Kezdetben a tankönyveimből gyakran már a tanévkezdés első hónap végére az egész évre való tananyagot elolvastam. Miután ezt kevésnek találtam, vidéki életemnek köszönhetően, idősekhez jártam a napi újságot felolvasni, valamint korai hitéletemnek köszönhetően a templomban evangélium felolvasást vállaltam. Miután megismertem irodalom óráknak köszönhetően híres magyar költőinket, ámulattal s nagy kiváncsisággal olvastam műveiket. Példaképeim, s akik nagy hatást tettek rám: Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály. Imádtam s imádom mai napig. Az érzéseik s mindennapjaik tükrözik írásuk. Szinte magam előtt látom környezetük s érzem a jelenlétük, mikor egy egy művet olvasok. Nagyon szeretem még sajátos és különleges írásait Reményik Sándornak, különösen a Kegyelem című írását. Minden alkalommal könnyeim hullajtom ezen írás olvasása közben. A kamaszkor s a nagy betűs élet mókuskerékbe való beszállás után felhagytam az irodalom művészetének további megismerésével. A szüleim elvesztése s az élet egyéb érzemi megrázkódtatásainak hatása önismeretre sarkallt. Kezdetben érzéseim napló formájában írtam le s azt vettem észre egy idő után, hogy nagyon szeretek írni. Számomra ez az önkifejezés egyik leghatékonyabb módszerévé vált. Az írásaim létrejöttét elősegítette egy kortárs művész s író: Zentay László. Több éven keresztül láthattam s olvashattam írásait s ahogy a görögök mondták, régen ezzel tudom kifejezni röviden:
“Az ember ahhoz válik hasonlóvá, amit sokáig szemlél.”
A több évig tartó önismereti folyamatom s a hitem visszatérésének köszönhetően született meg első írásom az Óév búcsúztató 2016. december 31-én, amelyet elküldtem ismerőseimnek. A pozitív visszajelzés eredményeként két héten keresztül csak írtam s érzeseim szinte áramoltak belőlem, s azóta is mióta írok, úgy érzem szabad vagyok s repülök. Oly könnyednek érzem magam. Az első számomra nagymértékű lépésem az Irodalmi Rádió pályázati felhívására “Az év trubadúrjára” a Szerelem című írással való jelentkezés. Nagy megmérettetés volt számomra. Hihetetlen mérvű  öröm volt számomra, hogy sikeres pályázóként értékeltek. A következő pályázat “Hit és remény” című felhívásra is jelentkeztem két írással s a Fohász című Írásom ismét sikeresen ítélték meg. Így kezdődött s kezdődik nálam az írás művészete, s hová fejlődik, azt még nem tudom. Jelenleg kb. 100 verset írtam, amely közül néhányat szeretnék megosztani, amelyet érdemesnek ítéltem e kedves bemutatkozásra.

 

 Fohász

Köszönöm Uram
Hogy e bűnök között
Csodával téve ismertetted
Meg nagyságod
S tenyereden
Helyet juttatsz nékem
Tudom mint eltévedt
Bárányod nálad pihenhetek
Nem félek immár
Lelkem s szívem
Neked adtam
Bízván jóságodban
S könyörületedben
Jöjjön aminek jönnie kell
Általad
Hiszem az általad irányított
Utamat
Mely által fényben járok
A te fényed ez
Mely óv s védelmez
S mi nékem jó azt adod
Köszönöm hogy kegyelmedben
Részesülhetek
Hitem által
Mert a hit nem más mint kegyelem
Azt nem lehet kierőszakolni
Megvenni s ajándékozni
Csak a te szereteted által lehet
Elnyerni
Köszönöm hogy hívtál
S megfogtad kezem
Utat mutattál nékem
Köszönöm hogyha megbotlottam
Kezed nyújtottad s felállítottál
Köszönöm hogy rám tekintettél
S kiemeltél
Apostoladdá tettél
E nemesebb csodásabb hivatás
Nem is létezhet
Köszönöm hogy a gonosz martalékából
Megmentetted lelkemet
És angyali látomásokkal gazdagítottad…
Köszönöm hogy fájdalom által érezhettem
A küldetésem és a fiad Jézus Krisztus
Fájdalmában osztozhattam de
Mily kevés az ahhoz amit értünk tettél
Fiad által…
elképzelni nem tudom
Szavak nélkül cselekedetekre sarkalltál
S a némaság szavát is megértettem általad
Köszönöm a figyelmed…
S lassú léptedet…
Mert az idő gyorsítása presztizst vesztvén rohan fojtogató verembe
most már tudom általad
Ezért volt hát a türelemre intő szavad…
Megtanultam ezt is
Szemlélődve jobbá válhatok s a bűnt kerülhetem gonoszt felismervén
Köszönöm hogy segítő társakat küldtél értem
E nehéz szemlélő időszakomban
Köszönöm hogy betegséget küldtél rám
Alázattal viselem… tudom e okát… s gyógyulását
Felismerem immár üzeneteid ha rossz útra tévednék s jelzel nékem
Köszönöm hogy szemem felnyitod
Hallásom javítod csiszolod
Köszönöm hogy kreatív módon nyújtasz eszközt kezembe mellyel időm tölthetem…
Oly sok mindent köszönhetek
Hálával tartozom…
Én mit nyújthatok mindezekért néked nem tudom…

Pillanat

Az idő
Megáll mikor
Mellettem vagy
S érzékelni nem lehet
Az óra járását
Csak te vagy s én
Az univerzumban
S homályba vesz
Minden más
Gyönyörködöm szemed
Csokoládé barna színében
Amely édesen hívogat
S olykor elveszek pillantásod
Által
Ez az a pillanat mikor
Az öröm s boldogság egyszerre
Kifejeződöen
Érzékelő amplitúdóm
Jelzően himbál
S szeretetem túlcsordul
Kiárad mint folyó medréből
S megállítani nem lehet
Sodor
Visz
Lök
S kimos
Mindent
Hogy útját folytassa
S új medert építsen magának
Nem fél
Sőt bátor
Mert mutatnia kell magát…
Így hát általad
Néhány secundum
is ajándék
Ha az idő megáll

Homály

Oly borús kedv
Magam ütém
E haraggal
Fekete fátyol takarja arcomat
Mit tettem
Szerelem
Én volnék eldobója
Visszakapom még?
Mondd meg Uram
Alázattal fordulok
E kéréssel
Szabadíts fel
Hisz minden jogod
Hatalmad megvan hozzá
Meg tudsz e menteni
Vagy áldozattal kárhozok
E világban?
Nehezék van rajtam
Oly nehéz haladnom
Visszahúz a múlt
Feledni én nem tudom
Bárhová bármerre lépek
Szerelem ostoroz
Kérném a csókot mely
Feloldoz…
Addassék meg nekem
Kegyelmezz ó jó Uram
Hitem megvan hozzá
Mást ajánlani nem
Tudok
Önmagam szolgálatát kínálom
Cserébe…
Hallgasd meg jó uram
S Tégy akaratod szerint…

 

 Szerelem

Váratlanul jön
Szélvészként
Hárít útjából
Minden gátat
Nem nehéz
Hisz ez nem földi
Égből érkező fénysugár
S akit elér
csillogó
Pupilla kitágul
s nem lát
Mást csak a fényt
Nem hall csak az ég
hívó szavát
S a beszéd megszűnik
Csak a szív közöl
Ami nem más mint maga az érzelem
Megszűnik az észlelés
megáll az idő
Megszűnnek a zajok
Csak halk lágy dallam
Csengő Cseng csilingel
játszva a szíven
S Jajj annak ha távozik
Eme fénysugár
Bekövetkezik az elmezavar
Kiáltás… futás
Végítélet
Észlelés
Visszatér hallás, látás, szürkeség
A zaj mely
Dobolva üti a szívet
Szüntelen
se éjjelt se nappalt nem hagyván
míg bírja s a beszéd meg nem állítja
S ki nem mondja
Ez maga a szerelem…

 Vágyak Tengere

Esszenciális létemhez
Szükséges e parányi manna
Vágy mi hajt
Repít forgat
Szédítő mámorként
Bort csepegtetve
Szomjúságtól mentve
Tevegelek
Az Ígéret földjén
Oliva bogyó
Sálamként
Himbál
Kebleimen gurul szét
S a teve zihál
Fárad
De csak
Hajtom tovább
S hogy meddig?
A teremtő almafáig…

Erkölcs

Oly korban létezünk
Hol erkölcs nem létezik
Mindent szabad
Mit elme kíván
S eléred mit akarsz
Nem számít más
Ha kell mész álmod után
S óhh a Frigy nem létezik
Mert ha tested mást kíván
Kifacsart oldalbordád eldobád
S ágyadba jöhet is más
Míg meg nem unád…
S utódnak ezt mutatád
Ki bűnt hihé jónak általád
S így megy e körforgás
Nyelv pörög ékeskedik
Hencegve vibrál
Reszkető ajakkal tüzet okád
Nem ismer illemet mondván
Minek az?
Tiszteletet nem ismer
Hisz nem tudá
Robotként szív nem súgá
Elveszett vagy erkölcs nélkül
Lehetsz boldog hihén
s eközben lelked
Szennytől duzzadt háborút követel
Harcolj érte… hogy ne a tűz kapja
Porhadó füst ne omlassza
Gyilkossá ne válj
Harcolj hát
hol a tét
Nem más
Mint: szívtisztaság…
Reményed adatik még rá
Hited legyen rá
Hisz ki teremtett
Igaz léptedet várá
Lépj hát felé
S őrizd e kincset
Mely sorsod őrzőjének nyitja
Hisz megíratott őszinte lehelként
Mely most homállyal űzött vallomás
Űzd el a ködöt
Harcolj hát
Van Remény

Látomás

Mily kacagó dallamok
Loknis Fürtök hintáznak
Ragyogó szem
Vakító fénysugár
Ki ez a gyermeteg csoda
Ohh
rám néz
Oly ismerős
E jókedv, kacagás
Gyermeki énem tán?
Hogy lehet hisz az oly rég volt
Rám néz
Hívóan
Hol vagy?
Várok rád
Hozzád rendeltek…
Itt vagyok
Nem szeretsz már?
Vagy nem akarsz?
Látlak… akarlak
Kérlek gyere értem…
Megdermedek
Szótalan ajkam beforr
Beszéd nem jön reá
Csak nézem
Kétségbeesés szúrja
Át mellkasom
Hisz szólni
Tenni
Semmit nem tudok…
Csak nézek szótalan…

A múlt árnyéka

Hontalanul jartam e nagyvilágban
Helyemet nem találva
Nem leltem otthonom
Mígnem a bűnnel találkoztam
Tetszett
Piros lángja hívogatott
A szenvedély tüze
Perzselt keblére vett
Időnként fajtolt
A kéj mámorában
Izzó testem
Barlangjában megpihent
Otthont adott mikor senki más
Szikrát szórt szememmel
Üldözőbe vettem
Mindent s mindenkit
Mi s ki a bűn ellen volt
Az otthonom én ugyan nem adom…
Elaléltan ájultan fektettek
A gonosz játékszereként
Jártam táncom
Tudattalanul…

Út

Elindult az élet
Lépett
Oh mily csodás móka kacagás
Vigadalom
Így jó így szép az élet
Ez kell nekem
S aztán ment tovább
Először apró léptekkel majd nagy ugrással
S oh itt nincs tovább út
A mély zuhanás
Felnézett s kérdezte
Mi történt?
Hol van a csillogás??
Istenem mi történt…
Talán nem szép a szőke haj?
Talán túl démoni?
Irgalmazz… félek…
Sötét van…
Itt nincs élet…
Adj az életnek utat
Ohh Istenem
Kegyelmezz…
Megrekedt a sötét világban…
S helyet foglalt ha így hát legyen így
Megegyezek… elfogadom…
S mikor kimondta csoda történt
Megnyílt a fénykapu
Csodálkozott s kérdezte
Ez mi?
Talán a mennyország?
Hallotta a hívó szót…
Gyere s csukd be a szemed
Mit látsz?
Szivárványt… gyönyörű csillogó szineivel
Angyalok simogató kezét
S most nyisd ki a szemed és élj ismét megérkeżtél az életbe…
Ne felejtsd el hívó szavam
Ha félelem és kétségbeesés lenne úrrá rajtad csak csukd be a szemed
És lásd amit én látok és halld amit én hallok
Akkor tudod hogy élsz…

 Óév búcsúztató

Tudom eljött a pillanat, hogy elköszönjek
óh te múlt…
Üt az óra hallgatom…
Mi volt már elmúlik
hallom a visszaszámlálást
Elköszön a múlt
Megáll az idő egy pillanatra
Félve bátortalanul megállok a küszöbön s gondolatommá válik
Elengedem a szenvedést s a fájdalmat mi lesz velem… hisz éltetnek
S a jó dolgokkal mi lesz?
Szívbe vésődnek…
Tudom át kell lépni önmagamon is ha kell
Előre küldtem a lelkem vár s a fizikai testem megállt a múlt s jelen között
Szívem hevesen ver… félve az újtól de a JóIsten s a lelkem hív
Jer… jer lépj át vár az új kezdet…
szép és jó ne félj
Veled vagyunk szeretünk és most lépj
Első gondolatot ez legyen:
Szeretem önmagam…
Éljen a szív…
Csend
S megtörtént
a pillanat
átléptem
Elhagytam letettem
Megkönnyebbültem
Új év új kezdet…
Ezzel az írásommal kívánok neked Boldog Sikeres Újévet!

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…