Sírfelirat 1

Volt és van és lesz,

mindent öröktesz.

Ő már minden kész,

nincs hol kopog vész, tragédia.

Poklot? Mennyet? Kap?

Ahol nem süt nap!

Süt, lám máris ő,

mindig lesz fagy, s hő.

Sírfelirat 2

 

Fogant és élt-holt.

Igen, ő is volt.

Főzött, evett jól,

sose kérdte, hol?

miért? hogyan? mit?

mennyit? milyet? kit?

Sírját hagyjuk el.

Vajon keljen fel?

Sírfelirat 3

 

Nyugszik tehát itt….

No lám, urnát nyit.

(A halott.)

S máris tovamegy.

De ő csupán egy.

(Sírfelirat-tett!)

Vajon ránk néz-ett?…

“Jő-e vissza még?”

“Lehet, de már rég.”

Sírfelirat 4

 

 

 

(Nincs, mert nincsen sír.

Minden mesét ír,

benne örökél.

Bár vant, nincset fél.

Kéri: mesélj még!

Sose legyen vég!

És te mesélsz már,

hogy nincs többé nyár,

csak az űr és mi.

S belelépsz, így, ni.)

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…