Vissza a kezdetekhez
Egy szép, napfényes márciusi délután Leventét az édesanyja tojásfestésre invitálta, de a fiút nem érdekelte, ez a lányos dolog. Amúgy sem érti, minek kell húsvétra tojást festeni, meg ez az egész ünnep értelme homályos. Inkább elindult barátjához, akivel óvodás koruk óta a legjobb cimborák. Sok izgalmas kalandot éltek át együtt 10 éves koruk ellenére. Egy 426 fős kistelepülésen laktak, Levente az egyik, Krisztián a másik végén. Ahhoz, hogy egymáshoz a legrövidebb úton jussanak el, egy sűrű erdőn kellett átvágniuk. Szüleik tiltották őket ettől, jobban szerették, ha a járdákon közlekednek. Ám a fiúk szerették a szabályokat megszegni.
Ezen a napon is a tiltott úton indult el Levente, amikor furcsa hangok zavarták meg a csendet. Kíváncsian indult el a zaj felé. A fák árnyékában meglátta a felnőtt férfiakat, ahogy fűrészelték a fákat. „Kivágják az erdőnket?” – bosszankodott magában és még közelebb osont, hogy jobban szemügyre vegye a történéseket.„- Ők nem falubeliek, csak nem lopnak? Jobb lesz, ha elmondom apának.” – fordult volna vissza a fiú, de a dőlő fa egyik ága ráesett. Hirtelen nem kapott levegőt, fájt minden porcikája, szédült, elhomályosodott előtte minden.
Egy csodaszép pillangó szárnycsattogására lett figyelmes.
– Nézd, milyen fényesen ragyog az a csillag! –szólalt meg Krisztián.
– Nem értem. Délután indultam el hozzád, most este van és hideg. Hol vagyunk? Mi történt?
Az események nagyon gyorsan zajlottak a fiúk orra előtt. Látták, ahogy emberek követik a csillagot, majd csecsemősírást hallottak, ami egy istállóból szűrődött ki.
Ez nem lehet. Visszamentünk a múltba. – sápadt el Krisztián – Ez, ez Jézus születése. A három királyok, Szűz Mária, József.
Nem hiszem el. Becsapsz, ugye? Hogy csinálod? Honnét tudnál te akármit is Jézusról.
Nem csaplak be, ez komoly. Nagymamám rengeteget mesélt róla és a képes Bibliát is lapoztuk.
Sosem mondtad. Melyik korban vagyunk?
Még ezt sem tudod? Jézus születése óta számoljuk az éveket. Körülbelül 2018 évet ugrottunk vissza, Heródes uralkodásába.
A hatalmas pillangó színes szárnya eltakart mindent a szemük elől. Máshol jártak. Az emberek lepedőkbe csavarták testüket, érthetetlen nyelven beszéltek. Hatalmas templomban ültek, ahol egy 10 év körüli fiú beszélgetett idősebb papokkal.
Názáretben vagyunk, húsvét, ott van Jézus. Már kisfiúként elmondja a rabbiknak, hogy ő az Isten fia. – magyarázta Krisztián.
Elhitték neki?
Nem tudom.
A pillangó ismét megrebbentette szárnyait. Nagy folyó vízpartján találták magukat. Mellettük tömegek figyeltek egy férfit, ahogy vízbe meríti az embereket. Egy vékony, szakállas férfinál megállt. Átölelte, bemutatta a népnek, majd a vízbe mártotta.
János kereszteli Jézust.
Miért keresztelkednek? – kérdezte Levente.
Őseink hittek a víz tisztító és megújító erejében, ez fent maradt napjainkig.
A pillangó nem sokáig hagyta nézni a keresztelést, máris egy lakodalomban találták magukat.
Jézus első csodatétele a Kánai mennyegzőn. A vizet borrá változtatta a násznépnek.
Nagyapám is örülne egy ilyen csodának. – nevettek hangosan, de nem sokáig, mert egy beteg ágya mellett találták magukat.
Itt gyógyítja meg a király fiát. Azt hitték, meghal, de Jézus megmentette, ahogy nagyon sokakat. Vaknak adta vissza a látását, leprásokat tisztított meg, bénáknak adott erőt, holtakat támasztott fel.
Hogyan tudott ilyeneket csinálni? – érdeklődött Levente.
Ő Jézus! Azért jött a földre, hogy megmentsen minket. Nem létezik lehetetlen számára.
A pillangó szárnycsapásai után, egy dombról tekintettek le. Jézust több ezer ember hallgatta.
Azt hiszem, itt lakik jól a tömeg 5 kenyérrel és 2 hallal. – gondolkodott Krisztián.
Ilyen nagy tömeg? Hogyan?
Jézus megbecsüli a földi emberek javait, azt használja fel és szaporítja úgy, hogy mindenkinek bőségesen jusson.
Sok csodát tett?
Igen. Nagyon sokat, bizonyítva, hogy Isten fia, kövessük őt, higgyünk benne, cselekedjünk jól.
Mi a jó cselekedet?
Segítsünk másoknak, ne beszéljünk csúnyán, ne lopjunk, ne hazudjunk, tanuljunk, imádkozzunk.
Ezeket én is tudtam. – legyintett Levente és hirtelen egy vacsorába csöppentek.
Az utolsó vacsora a 12 apostollal.
Látták, ahogy Krisztus megtörte a kenyeret, tanítványainak adta, beszélt, megették, bort öntött, beszélt, majd mindenki ivott a kehelyből. Ezután egyenként megmosta tanítványai lábát, közben elmondta, hogy egyikőjük el fogja árulni.
Júdás? A mondásból gondolom. – okoskodott Levente.
Igen. Úgy árulta el Jézust a katonáknak, hogy megcsókolta, ezzel jelezte, kit kell elfogniuk.
Miért üldözték?
Mert Istennek hirdette magát, tömegeket vonzott, nem tartotta be a zsidó törvényeket, a farizeusoknak szemet szúrt.
Nekem is furcsa lenne, ha 2018-ban egy ember Istennek vallaná magát a faluban. Azt hinném, bolond.
Elég nagy hit kellett ahhoz, hogy higgyenek benne és kövessék.
Miért jó, ha követjük?
Mert megszabadít minden rossztól és halálunk után örök élettel vár bennünket.
Jaj, barátom, nézd! Mi ez a barbárság?
Jézust látták, ahogy cipelte a nehéz keresztet, korbácsolták, ütötték, csúfolták, sebes volt, vért izzadt, fején töviskoszorút viselt. Csuklóit, bokáit hosszú, vastag szöggel átszúrták, így feszítették keresztre.
Mentsük meg! – kérlelte Krisztiánt Levente.
Nem lehet, ezt Ő akarta így. – elsötétedett, az égbolt kettéhasadt, a föld rengett – Meghalt értünk a keresztfán.
Látták, ahogy oldalába lándzsát böktek, ezzel ellenőrizték, tényleg meghalt e. Többször áttekerték a testét gézzel, sírba tették. Levente a szemeiből törölgette a könnyeket, amikor ismét megpillantotta Krisztust épen, egészségesen.
Ez lehetséges? Meghalt, most újra él.
Egy angyal leszállt, elgördítette a követ a sír bejáratából, ki tudott jönni a feltámadt Úr.
Most is köztünk él?
Testet öltve még negyven napig jelent meg tanítványainak és több embernek, majd a mennyekbe szállt. Onnan figyel bennünket, hallgatja meg imáinkat, vigyáz ránk.
Milyen napon halt meg?
Pénteken a délutáni órákban. Erre ma húsvét előtt, nagypénteken emlékezünk. Harmad napra, nagyszombatról húsvét vasárnapra virradó reggelre támadt fel az Úr.
Nekem senki sem mesélt Jézusról. Sem otthon, sem az iskolában. Még azt sem tudtam, mi a húsvét, meg minek kell tojást festeni. A nyulat sem értem, hogy kerül ide. – szomorkodott Levente.
A tojás az életnek, az újjászületésnek, a termékenységnek a jelképe. Piros színe pedig Krisztusunknak az értünk kiontott vérét jelképezi. A nyúl csak egy kisgyerekeknek szóló mese.
A locsolás meg a keresztelést?
Azt is. Arra is emlékeztet, amikor Jézus feltámadását hírül vivő asszonyokat locsolással hallgattatták el a zsidók.
Levente orra előtt újra a pillangó szárnya takart el mindent. Feje iszonyúan fájt, szédült, homályosan látott. A földön feküdt, körülötte kétségbeesett alakok beszéltek.
Mi történt? – kérdezte a fiú.
Rád esett egy faág, elvesztetted az eszméleted pár percre. Jól vagy?
A fejem zsong. – próbált lassan felállni, de visszaesett.
Majd én segítek – nyújtotta kezét Krisztián.
Itt vagy? – örült meg barátjának a fiú – Nagyon érdekes álmot láttam.
Hazafelé sétálva elmesélte az elejétől a végéig az álmát.
Nem is mondtad eddig, hogy ennyi mindent tudsz a Bibliáról. – vonta kérdőre Krisztiánt.
Ilyen sokat nem is, de érdekes, izgalmas történetekkel találkozhatunk. – nevettek jóízűen.
Legalább megértettem a húsvét lényegét. Gyere, siessünk, segítsünk tojást festeni anyukámnak.
Menjünk. Talán arra is fény derül, miért kell húsvét előtt böjtölni.
De nem szeretném még egyszer elveszíteni az eszméletemet ahhoz, hogy megtudjuk! – jegyezte meg nevetve Levente, majd mosolyogva hazabandukolt a két jó barát.
Otthon kiderült, hogy azért böjtölünk húsvét előtt, mert így készülünk a feltámadásra. Ezzel emlékezünk Jézus 40 napos sivatagi böjtjére. A lemondásról, megtisztulásról szól. Azoktól a dolgoktól kell megválnunk, amiket szeretünk. Lehet csokoládé, ital, cigaretta. Nem arról szól, hogy nem eszünk húst, különben a vegetáriánusok hogyan böjtölnének?

Bognár Mária az Irodalmi Rádió szerzője Bognár Marcsi, egy magyar szakos tanító vagyok. Régóta foglalkozom írással, de eddig…