Mikor elindultam, köd kísérte lassú léptem
Fájdalmam zsinegét magamból tépkedtem.
Minden gondolatom sírva összeszedtem, 
Magamhoz öleltem túl rongyos életem.

Miért volt velem, hogy ha más után vágyott,
Mitől volt az több és miért engem vádolt?
Miért csinált úgy, mint ha engem akart volna?
Miért dobott félre, mint ha minden mindegy volna?

Nem voltam én más számára, csak az ASSZONYa.
Kevésbé keresett, megunt ódon portéka.
Pedig szolgáltam, vállaltam készséges voltam,
Minden pillanatban szeretetért koldultam.

Igaz, amit tettem, nem kényszerből tettem,
A púpot a hátamra magam növesztettem.
Bár ne tettem volna! – mar belém a fájdalom,
Mert érzéketlen volt rám, ezt nagyon jól tudom.

Ő nem figyelt rám, de önmagát féltette.
Pedig én kűzdöttem, csak észre sem vette.
Testemet, lelkemet szívemet sebezte,
Ami addig voltam föld alá temette.

Mi lesz most ezután? Ki vigyáz majd rám?
Istenem kérdezlek: Mit hoz még a gyász?
Meddig tart a sorsom? Merre meneküljek?
Fogságba zárt énem egyszer kirepülhet?

Hiába próbálom a múltamból törölni,
Ezerszer elmondom, nem fogom szeretni.
Összetörte lelkem, kínlódok szenvedek,
Istenem! Adj erőt, hogy erősebb legyek!

Ahogy telt az idő, azt hittem, jobb lesz.
De rág valami bentről, boldogtalanná tesz.
Vádolom őt és a távolságra vágyom.
Üres kis életem most már ebben látom.

Gyászolok, nagyon fáj! Örökké fájni fog!
Múltam hazugságaiba mindennap meghalok.
Megfosztott mindentől, örömtől, igaztól.
Segítsen valaki, hogy kijöjjek a kohóból!

Ködös utam végéhez értem, a fejem felemeltem.
Fájdalmam zsinegét most már elengedtem.
Belülről, mélyről egy hang szólított meg:
Mit csinálsz ember!? Fel kéne ébredned!

 

Tags:

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kolozsvári Csabáné Edit. 1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is…