Édesanyám!

Végre tavaszi szellő simogat munkába menet
Autós utitársaimra is varázsol némi türelmet
A portás hangosabban köszön üdvözlésemre
Hangulatával nyugalmat varázsol várakozó betegeimre
Magas korom nem telepszik fáradtságként vállaimra
Távozáskor nem sajnálom időm gyümölcs vásárlásra
Szerény ajándékommal érkezem a 103 éves anyámhoz
Minden találkozáskor köszönettel borulok lábához
S hálát adok teremtőnknek,hogy még közöttünk tartja
S kérjük ,amig csak lehet továbbra is marasztalja
Hosszú életén keresztül tövissel teleszórt úton járt
Mosoly és könnyek között irányitotta családját
Beteg unokáját évekig éjt nappá téve gondozta
A hála érte mi volt: újabb feladatok,s gondok halmaza
Ha kellett idegen városban tanuló unokáját ellátta
Majd szeretett férjét haláláig betegségében szolgálta
Végig járta a kádári hatalom hosszú kálváriáját
Hosszú életében mindig csak szolgálta családját
Az Isten-hite jelölte ki összes lépteinek módját
Sosem korlátozta szeretteinek szabadságát
Boldogan elfogadta fiainak párválasztását
Hol tehette , egyengette boldogságuknak útját
Száz éves évfordulóját verseléssel ünnepelte
Kedvenc magyarnótáit unokái hegedülte
Mikor magánosan ült otthoni fotelében
A Szózat sorai jelentek meg emlékezetében
A vörös bor éltette hosszú évtizedeken át
Bár lassan elvesztette hallását, látását
A mai napig felfogja a teremtő áldását
Gyakran úgy érezzük ég és föld között lebeg
S magához veszi az ostyábab az isteni kegyelmet

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…