Volt benne minden, félelem,

magány, gyötrelem, remény,

várakozás, igen kevés éden.

Szürke tél, vágyódás kemény.

 

Telt az idő, hajtottam a napokat,

csak azt vettem észre, valaki lemarad.

Nem vár már haza senki.

Ez a ház nem otthona neki.

Nincs gond, de elment a szeretet is.

Nincs kivel törődni, nincs kiért aggódni.

 

Tükörbe nézve nem az, ami régen.

Átformált a sors kívülről is erősen.

Lelkemben az értelem nyer teret.

Elfogadom, mert mást nem tehetek.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…