Volt benne minden, félelem,
magány, gyötrelem, remény,
várakozás, igen kevés éden.
Szürke tél, vágyódás kemény.
Telt az idő, hajtottam a napokat,
csak azt vettem észre, valaki lemarad.
Nem vár már haza senki.
Ez a ház nem otthona neki.
Nincs gond, de elment a szeretet is.
Nincs kivel törődni, nincs kiért aggódni.
Tükörbe nézve nem az, ami régen.
Átformált a sors kívülről is erősen.
Lelkemben az értelem nyer teret.
Elfogadom, mert mást nem tehetek.