Azért, mert

1. Oka van…
annak, hogy lehetek.
Az apa óhajtá.
És hát jómagam is,
Van-anya méhéből.
“Menjek már kifele!”
(Van-anya őssejtföld
légét szívja be-ki…)

2. Oka van…
annak, hogy remegek.
Hogy a koporsómat
én őrangyalom-e?
az, aki majd nyitja?!
És félek: nehogy a
cica kilöttyintse
tányérból tejemet.

3. Oka van
annak is bizonyos,
hogy örülök mindég.
Infernóban, ahol
vagyok, én, sátán
tüstént oltom el a
tüzeket, és ez szép.
Éget, fáj-ne tegye.

4. Ennek is: valamit
cselekedünk, hitből!
Mindig, szüntelenül.
Ahogy emelked’, nézd,
és süllyed le kezem.
-Hiszi, hogy így lesz jó.-
Ám nem csap le soha
legyeket és fácánt.

5. Oka van annak, hogy
elméláz a fa, hogy:
kenyeret érleljen?
És hullassa hova?
Kezed elé vagy tán
Merkúrföldre? (Igen,
ezen is eltöpreng.)

6. (Oka van.
Hogy mindén legyek a
hatalom és jóság,
bölcsesség, s a csoda.
Vagyok is-ím, nézd meg
végigjött utamat.
De ha odébbállhatnék-
ő vagy más keres-e?)

7. S célunknak mi oka?
Hogy alakuljunk át
jéggé, végezetül
be-betelítsük mind
-sok részecskeatom-
a szoba vákumját?
Épp mint víz patakot.

8. A szoba vákumját.
István óhaja, hogy
a teremét inkább.
Konyháét? Erika.
De ugyanígy Miklós-
mert jó távcsöve biz’
sohase fér másutt
el.

Tags:

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…