Tegnap éjjel nálad jártam.
Valóság?
Vagy álmot láttam?

Feküdtünk a zöldben
Az égre tekintve,
Sorsunk összefonódva,
Kezed a kezemben,
Az időt nem törődve
Hagytuk, hogy békességben
A csoda végre megtörténjen,
Megszülessen a boldogság.
Ébredést csicsergett a rét,
Magához vont a csend,
Új színekbe öltöztek a gondolatok,
Életünk fakult vásznán festmény született,
Szerelem!
Áradt a fény,
Szeretetburokba ölelte megfáradt lelkünket a mindeneket teremtő,
Szavak nélkül hozta el a megbocsátást az érintés,
Keresztre feszített lelkünk csókban nyert feloldozást.
Lángod értem, lángom érted lobogott,
Hevített a tűz, megtisztított,
Hamuvá lett tőle az emésztő bánat,
Minden tévedés, s a pillanat, az eltékozolt.

Lesz-e még sok hajnal,
Mely minket boldogságban talál ébren,
Mindennapi kenyér az asztalon,
Bőséggel teli pohár,
Hűségben megélt fél élet,
Mielőtt éveink egyszer elfogynak,
Mint költő töltőtollát elkoptatja az idő,
Mielőtt angyalok síromra könnyekből koszorút fonnának,
Lesz-e még, ó, időnk
Felhőtlen perceket,
S magunkat ajándékozni egymásnak teljesen,
Nem tudhatom, lesz-e még.
Ha a poklot is kell megjárnom,
Ha lángodban kell elégnem,
Ha elárulsz,
Ha megtagadsz,
Ha háromszor is,
Hát vállalom,
Mert kell a szeretet, az egyetlen,
Mi az életnek értelem!
Kell, hogy egymásnak itt, e földön
Ha röpke időre,
Ha tovább is,
Ha lehet, örökre
Mondhassuk szívből:
Vendég! Ne menj még!
Maradj itt,
Velem!
Légy a részem,
Légy egészem,
Légy életem!
A mindenem!
Tőled, s veled szépüljön a világ!

S ha eljön az örök álom,
Belőled többé soha fel nem ébredek…

Papp Tünde Judit az Irodalmi Rádió szerzője. Nyíregyházán élek.A gimnáziumi éveim alatt, Ady Endre, József Attila és Juhász…