Miért van, hogy sokszor négy szemmel sem látsz?
Pedig szemüveggel tisztább a világ.
Botorkálsz, egy házig ahol születtél,
de más lakik benne már réges-rég.
Mit mondanál ha ajtót nyitnának?
Születtem, játszottam, vágytam utánad,
rongyos, nagybetűs élet mi marasztal,
éltem itt…valaha régen… a mának
már nincs dolga a fájó múltaddal.

Néha, ha tétova, hevenyészett
nosztalgiával nézed az egészet,
bukdácsolva olykor a múltad lépcsőin,
keresve hol egykor nyílott a kankalin,
szerelmeket, melyet túl haladt az idő.
Csókok íze már csak ritkán jön elő,
de a kenyér illatát még érzed.
Mamád sütötte, de az enyészet
már őt is elvitte.

Ha néhanapján friss tejes-pite,
kerül az asztalra csak rá emlékezem,
meg apámra anyámra ki szeretettel nevelt.
Mikor felnőttem már életre kelt
bennem a hiúság: én jobban tudom!
A tévedésem azóta fájlalom.
Ha vétkemül róják ezt odaát,
megvéd-e akkor a „túlvilág”,
vagy kárhoztat újabb próbára?

Az újjászületés ifjú polgára
elköveti-e újra a hibákat,
vagy keresve új járatlan utat,
emberként, ember után kutat?
Hisz ember módjára emberként élni
kemény feladat, mit nem szabad felcserélni
hazugságtól bűzlő csalfa mesékre.
Elutasításhoz lesz-e elég mersze,
vagy tétován süllyed el a porba,

rózsaszín szemüveget hordoz az orra.
Szajkózza mit a kórus ordibál,
majd újra sorba áll a kapunál,
megszületve hibát korrigálni,
vagy elkövetni mindazt ami talmi.
József Attila írta: Levegőt!
Ma én is légszomjjal küszködök…
Vergődöm reményem talán a holnap…
Emberként beinteni a pokolnak!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…