nap

Ne higgy a szavaknak,
csalnak
Ne higgy a pofonnak,
hazug az
Ne higgy a tükörnek!
Szép vagy.
Miért takarod magad?

Hadd lássák arcodat
A sebeket hagyd,
hagy ragyogjanak!
Csillogjon a bőröd
akkor is ha kék-zöld
Nyisd ki szép szemed
ha könnyes
Ne fordulj el!

Emelt fővel
Mond el:
„Itt vagyok, élek.
Semmitől se félek”

S ha bántanak?
Nevess:
“Ugyan,
mit ártanak
nekem?”

A könnyeket –
csak idd meg!
Fájdalom?
Legyen kenyered!
minél többet eszel
csak erősebb leszel

Engedd,
Hadd eddzen az élet
Tegyen acéllá,
tegyen azzá
ami vagy:

Nagy és Óriás
Végtelen, mint a tenger
Erős mint a szél
Nincsen ellenfél
csupán önmagad
Saját kicsiny hited,
hogy te vagy a kevesebb

Bolondság!
Mi nem véd meg
Csak eléjük vet

Hát nem látod?
Ha százszor is taposnak el,
úgy százszor nagyobb leszel
Hatalmas, égi
Nincs mitől félni

Légy hát rab,
ki börtönéből szabadult
Légy madár,
ki kalitkáját
kinyitotta már
Légy főnix,
ki a hamvakból is felszáll
Legyőzhetetlen,
mint a halál

Ma van az a nap
Ne várj tovább!
Szállj magasra,
és ne nézz vissza!
Röpülj, szabad madár!