( 1872 – 1934 )

 

Kinek legismertebb tette,

hogy Adynak a  múzsája lett,

Diósyné Brüll Adél volt,ő

kit a költő megszeretett.

 

Az szinte egyedülálló,

hogy egy férjes asszony vegye

szárnyai alá védencét,

és őt nagy költővé tegye.

 

Ő formálja az életét,

együtt élik át repülés

boldogságát,  végül aztán

megperzselve a nagy esés.

 

Nagyváradi születésű,

de régóta Párizsban élt.

Ezerkilencszázháromban

Adyval ő először beszélt.

 

Verseit már jól ismerte,

az újságot olvasgatva,

az ifjú költő műveit

a lap sorra kinyomtatta.

 

Első találkozásukkor

döntöttek róla ,hogy  Adynak

Párizsban a helye, legyen

szemlélője a világnak.

 

Szülővárosa lakói

nagyvilági nőnek hitték,

nem volt az reá jellemző,

de tetteit nem érthették.

 

Éles szeme felismerte

az ifjú költő zsenijét,

pártfogása jelentette

az életének értelmét.

 

Sokan kutatták az asszony

varázsának a titkait.

Bölönyi György újságíró

ki így szőtte a szavait:

 

„Bár nem volt eszményien szép,

igazi nő mintaképe,

doromboló macska kinek

tigrissé válik elméje,

ha vélt vagy valós bántódás

vagy támadások érik őt,

hozzá nagyon közel álló

barátot és a szeretőt.”

 

Egyszerre élt benne jóság,

és démoni kegyetlenség,

tele volt fondorlatokkal,

sokszor marta féltékenység.

 

Nyughatatlan természete

áprilishoz oly hasonló,

férfiak számára rejtély,

ezért olyan roppant vonzó.

 

Adél megteremti Adyit,

és Ady megteremti Lédát,

együtt boldogan utaznak,

látogatják Riviérát.

 

Léda és Párizsa nélkül

Ady is megmaradt volna a

„ Hortobágy poétájának ”

és nem szárnyal oly magasra.

 

Betegségében Léda és

a férje is mellé állnak,

lelkileg és anyagilag

ők számítanak támasznak.

 

Az óriási szerep mit

Adynak életében játszott,

édesanyja és Lédának

a kapcsolatán is látszott.

 

„ Ady néni szerette Lédát,

mert tudta, hogy ő tette

fiát költővé és minden

hírnév és nagyság ennek

az asszonynak szerelméből származik ”.

 

Nyolc éven keresztül tartott

e különleges kapcsolat,

melyben hol boldogok voltak,

máskor meg szenvedtek sokat.

 

Aranykalitkát megunta,

fellázadt a „ rabság ” ellen,

sokszor megbántotta Lédát

gonoszul és keservesen.

 

„ Elbocsátó, szép üzenet ”

mely egy zseni bosszúja volt,

mindent feláldozó asszony

kigúnyolásáról is szólt.

 

„ Általam vagy, mert meg én láttalak,

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak. ”

 

Adélt a vers lesújtotta,

férje egyre vigasztalta,

és ezután Léda Adyt már

soha többé nem is látta.

 

A háborús helyzet miatt

tizennégyben hazatértek,

Budapesten és Gödöllőn

a testvéreivel éltek.

 

Férje Adynak leveleit

majdnem mindet elégette,

csoda hogy e kapcsolatot

olyan sokáig eltűrte.

 

Hatvankét éves korában

ragadta el őt a halál,

versek sokasága teszi

őt mégis halhatatlanná.

 

Ozogány Ernő írása alapján.

D. Oszuskó Sarolta az Irodalmi Rádió szerzője. Matematika – fizika szakos tanár voltam. 2001 óta nyugdíjas vagyok. 2005-ben…