Rejtélyes, sötét éjszaka:

Csillagok drámai színpada.

Főszereplő, de nincs szava.

A homályba veszve ragyog,

És eltűnik, ha eljő a pirkadat.

 

Részegen, bódultan táncol,

Arcára írva a mámor.

Fénye megbabonázhat bárhol.

Lehelete a hűs köd illata,

És hozzá szólnak mind az álmok.

 

Hajnalban dühössé válik,

Mérgében búcsúzni vágyik.

Színe, mint vérvörös kárpit.

A madarak énekelnek hozzá,

Érte megtennének bármit.

 

Bármit, csak kicsit maradjon!

Csak még egy percig ragyogjon!

Nap miatt el ne szaladjon!

De aki nem hiszi, hogy visszajön,

Az lesse meg, és tanuljon!