Örök románc

Villan az emlék, szép volt a nyár
ültünk a parton, s öleltél már.
Kezed simított, bomlott a blúz –
huszonegy voltál, én meg csak húsz.

Pillangók szálltak, s hajlott a nád
feledtem már, hogy bárki meglát.
Éledt a férfi, ébredt a nő –
tanúja volt az öreg fenyő.

Ártatlan szívem, lopva sajog
azóta létem veled ragyog.
Kérész életű vízfodor tánc –
egyszer volt csoda, örök románc.