Úgy pereg az ég könnye, a zápor,
mintha öntenék hatalmas dézsából,
s úgy hallom a zúgását a szélnek,
mintha lenne farkas üvöltése.
Sírnak ma az égi angyalok,
mert üresek az égi asztalok,
nincsen már ember, aki elhiszi,
hogy az Isten őt nagyon szereti.
Zokog ma az ég, sír az Isten,
senkinek nincs szíve, kit őrizzen,
zokognak az égi tünemények,
zengik, ütik daluk ütemének
égi ritmusát az égi felhőkben,
krisztálytiszta égen hófehér felsőben.
Így sírnak, így jajonganak ma a lények.
De nem is angyalok ők, nem is égiek,
nem égi mezőkről hullanak a könnyek,
nem angyali szív, melyet elöntenek!
Hanem innen, kiknek ez a föld a börtön:
emberlelkek sírnak ma a földön!

Szatmári Gizella Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Edelényben születtem, 1966-ban. Az általános iskolában mindenféle dolgot csináltam, mint egy…