Karót nyelt oszlopok a sorompók,
s míg elhalad előttük a vonat,
meghajolva megalázzák magukat.

Romok között gyomként nő az élet,
bakterház előtt mélyülő messzeség.
Sietnek házak, utcák, szürke alkonyég.

Vágyak izzanak forró vágtatásban.
Szívem szekerén hordok holnapokat,
zakatolnak bennem szerelmes szavak.

A vasút csikorgó hangja kíséri
vonatunk, ahogy elsuhan.
Mellettem szaladnak fák, a világ,
s szerelem gyorsítja utam.

Szatmári Gizella Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Edelényben születtem, 1966-ban. Az általános iskolában mindenféle dolgot csináltam, mint egy…