Álmaimat egy csokorba
szedtem,
lélek fonalával szorosra
kötöttem.
Ne hulljon ki egy szál sem
közüle,
így legyen valóság belőle.
Álmaim elvezetnek majd a
célhoz,
átlépek sok mindent ami
akadályoz.
Ha egy nagy folyóhoz
érek,
megkeresem a hidat az
átkeléshez.
Ha azon is bátran
átmegyek,
hátrafelé soha nem
nézek.
Álmaim fonalából takarót is
szőttem,
fázós napjaimkor magamra
terítem.
Melegítse fel szívemnek
rejtekét,
hogy erőm legyen elérni
a célt.
Így ragaszkodom görcsösen
álmaimhoz,
vigyázva hogy ne vezessen
tévúthoz.
Ha majd valamikor egyszer
visszanézek,
érezzem, hogy mégis szép volt
ez az élet.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…