Némán,lomhán készülődik,
fullasztó levegőben őrlődik.
Félelem lánca fogva tart,
bilincsbe zárt foglya vagy.
Tehetetlen vergődés a kín,
viharfelhőként tornyosodik.
Közte a villámok cikáznak
villanó fények körbezárnak.
Szűnni nem is akaró vihar
mely szüntelen beléd mar.
Kitombolja végleg akaratát,
erőtlent mélyen földre ránt.
Esővel áztatott föld sarába,
nyomot hagy beletaposása.
Dobálgat eszeveszett ereje,
mintha sosem lenne vége.
Lassan elcsitul és elhalkul,
a megvadult indulat elvonul.
Esővel lemosni a szennyét,
messze űzni minden terhét.
Felhők mögül ha süt a nap,
a könnyek is felszáradnak.

Kozma Barnáné vagyok, Álmosdon élek. Mindig szerettem a mesék világát, gyermekemnek is tovább adtam a mesék szeretetét. Úgy…