Napnak fénye velem
játszik,
sugarával fák között
tétovázik.
Lombokon átszűrődő
fénye,
hajnalban megtalál
ébredése.
Szürke felhő el ne
takard,
hagyd most élni a
sugarakat.
Játszál inkább éjjel a
csillagokkal,
húzódj félre, s várj a
sorodra.
Engedd most a nap
ragyogását,
hallgasd te is az élet
zsongását.
Hisz olyan mint a szív
lüktetése,
melynek soha nincs
pihenése.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…