Egy évszázadot megéltél,
magasra törtél az ég felé.
Növesztetted háncsruhád
sűrű lombod ép oszlopán.

Kérgedbe vésett fájdalom,
örök szerelmes fogadalom.
Ágak néhol száradnak már,
ereidben a nedv csordogál.

Gyökérnek nehéz táplálás,
benned még az élni akarás.
Titkokat mélyen megőrizted,
hulló leveleiddel le is fedted
.
Esőcseppek régen lemosták,
elmúlt időknek nehéz porát.
Állj még büszkén éveken át,
adj árnyat vándoroknak útján.

Kozma Barnáné vagyok, Álmosdon élek. Mindig szerettem a mesék világát, gyermekemnek is tovább adtam a mesék szeretetét. Úgy…