Ha éheznél, kenyeremmel
kínálnálak,
Ha szomjaznál, friss vízzel
itatnálak,
Ha elesnél,lehajolnék hogy
felállítsalak,
Ha fájdalmak gyötörnének
ápolnálak,
Ha túl nehéz lenne a bánat
vigasztalnálak,
Ha sírnál, könnyeid mindig
letörölném,
Ha örülnél,boldogan veled
nevetnék,
Ha félelem járná át tested
bátorítanálak,
Ha lelkedet a gond nyomná
hallgatnálak,
Ha támaszt várnál kezemet
nyújtanám,
Ha néha szeretetre vágynál
átölelnélek,
Ha így gondolok mindig rád
Szívből jövő szeretetem vár.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…