Még soha nem követett el semmilyen bűncselekményt, vagy szabálysértést. Közlekedési kihágása sem volt és még egyszer sem tartóztatták le gyorshajtásért.
A munkahelyén a bankban, ahol dolgozik, megbíznak benne, bár a sors úgy hozta, hogy nem igen halad előre a ranglétrán. Ennek következtében a fizetése igen kevés volt a korabeli harmincas férfiakhoz képest. Csak a munkájának élt, szórakozni sem igen járt, barátai nem voltak, sőt barátnője sem.
A szinte tökéletes magányosságban kialakult benne az elismertség iránti vágy és lassan ez határozta meg a helyzetét.

Szeretett volna már valamivel kitűnni, de nem volt semmilyen lehetősége erre. Az évek során arra az elhatározásra jutott, hogy legjobb lenne valami nagy, megdöbbentő bűncselekményt elkövetni és akkor még talán az újságokban is megjelenne a neve. Az maradandó lenne. Arra gondolt, hogy legjobb lenne rendőr ölni, mert annak nagy visszhangja lenne a sajtóban, TV –ben, rádióban. Az életével már leszámolt, nem volt senkije, szülei nem hagytak rá semmit, sőt egy fatális véletlen során, közúti balesetben haltak meg. Attól is félt, hogy ő is így véletlenül fogja bevégezni, azonban ilyen örökséget nem akart.
Inkább a villamosszék, legalább a bűnügyi krónikákban fennmarad a neve.

Jó polgári nevelést kapott, így aztán évekbe tellett, mire elhatározta magát és a lelkiismeretét elnyomta. Már fegyvert is vett, gondolta az lesz a legegyszerűbb, ha kinéz magának egy rendőrt valami rendezvényen, ahol jó sokan vannak és ott, durr! Katonai Coltot vett, minden nehézség nélkül. A fegyver szaküzletben csak bemondta, hogy önvédelemből kell, megadta a címét és két nap múlva megkapta postán egy takaros csomagban. Jó nagy volt és nehéz, volt mellé egy leírás is. Azt aztán tanulmányozta többször is.

A fegyvert egyébként csak úgy szemre nézte ki a vitrinben, ez tetszett neki. Az eladó még meg is jegyezte, hogy milyen ügyesen választott. A világon ez az egyetlen ilyen rendszerű forgópisztoly. Mivel a vásárláskor igyekezett magabiztosnak lenni, meg jól tájékozottnak is, így aztán nem kérdezett rá, hogy mire is gondolt az eladó.

Otthon a töltényeket nagy igyekezettel berakta a tárba és nem tudta eldönteni, melyik fog emberhalált okozni. De mindegy gondolta, csak jó nagy hírverés legyen, mert ez így már tovább nem élet. Mert ha szürke eminenciás lenne, az igen, de szürke kisember, hát ennek vége.

Gondolta, hogy biztosra kell menni és célba is kellene lőnie. Katona sem volt, így még fegyver nem volt a kezébe, ezért aztán másnap este munka után kiment a városszéli erdőbe kirándulni.
Mikor már ment vagy fél órát egy irányba és nem találkozott senkivel, letért az útról, addig ment a sűrűbe, míg nem talált egy kis tisztást. Megállt egy szép magas, ember vastagságú fa előtt, attól három méterre. Neki ennyi is elég, így majd csak talál, meg nem is kell nagyon meg tanulni lőni.

Elővette a Coltot, kibiztosította, hátrahúzta a kakast, felemelte a jobb kezével, a ballal meg alátámasztott a csuklójának, mint ahogy a filmekben szokta látni. Szép komótosan meghúzta a ravaszt. Akkorát dörrent, hogy ijedtében majdnem elájult. Szaporábban vert a szíve, érezte az arcába szaladt a vér. Várt egy kicsit, hátha megjelenik valaki, de mivel csend volt, kilőtt még egy töltényt.

Ekkor hallotta meg, hogy gyerekek kiabálnak, s ahogy figyelt egyre közelebb hallotta a hangokat. Nem baj gondolta, öt töltényt akkor is kilőtt s mivel mind az öt esetben eltalálta a fát elégedett volt az eredménnyel. Nem akarta, hogy bárki meglássa ezért gyorsan visszament az útra és közben szikla szilád lett. Meghal egy rendőr és ő híres lesz. Ördögbe a bankkal a lojalitása nem hoz eredményt.

Ahogy hazaért leült enni és közben kereste magában a megfelelő helyszint, azután eszébe jutott mi lenne, ha változtatna, esetlen nem ölne meg senkit, csak kitalálná a módját, hogy megjátszana egy öngyilkossági kísérletet, ahová kivonulna a TV, a rádió, és közvetítenének. Ő meg a végén elegánsan lemondana a szándékáról. Ehhez is jó a Colt.
Fogta a fegyver s felajzva a reménytől, hogy nem kell embert ölnie, bement a fürdőszoba nagy tükre elé. Ott felvett egy fájdalmas felállást a jobb kezével a jobb halántékához fogta a fegyver csövét s majdnem meghúzta a ravaszt, mikor eszébe jutott, hogy felhúzza a kakast. Villámként csapott bele a felismerés, hogy ha felhúzza és a maradék egy golyó pont a csőbe megy és agyonlövi magát. Gyorsan visszaengedte a kakast. Úgy megijedt, hogy az arcát megmosta hidegvízzel. Hiába, nincs fegyverekhez szokva.
Gondolta kiveszi azt az egy töltényt, de akkor nem lenne hiteles, amit csinál. Mégiscsak jobb élesben gyakorolni.

Hárommal visszaforgatta a tárat, a kakast felhúzta, majd egy gyors mozdulattal ismét a halántékához szorította a fegyver csövét. Közben nem figyel a furcsa hangra, meg az egyébként sem mondott neki semmit, nem értett a fegyverekhez.

Lekötötte őt, hogy megfelelő pózban álljon hátha a TV is közvetíteni fogja és egy hatásos beszéd kigondolásán kezdett el fáradozni. Kicsit zavarta, hogyha háromszor egymás után meghúzná a ravaszt, akkor meghalna, de ez erőt adott neki a hiteles játékhoz. Hogy még hitelesebb legyen, gondolta a biztonság kedvéért egyszer meghúzza a ravaszt…

——-

Részlet a „Los Angeles” 3. körzeti rendőrkapitányság 334431/1980.HH. szám alatt folytatott vizsgálat során beszerzett fegyverszakértői véleményből:
„Összegezve: véleményem szerint nevezett vagy öngyilkos lett vagy véletlen baleset áldozata, mivel a fegyver olyan rendszerű, amennyiben fogy a lőszerek száma –a kakas felhúzásakor- mindig a csőre töltés állapotba fordul a tár, azt bármilyen helyzetben hagyták is.”

VÉGE

Vecsés, 1988. június 20.
Kustra Ferenc József