Joe Krakker a dolgok folyásával megelégedve tövig nyomta a gázt. Már csak három óra volt a határig és akkor már Mexikóban kezdheti újra az életét. Ahogy ráfordult a déli autópályára, kezdett megnyugodni. Miközben végiggondolta az elmúlt napok eseményeit, észre sem vette, hogy jóval túllépte a megengedett 55 mérföldes sebességet. Gondolataiból egy szembe-jövő motoros rendőr látványa hozta vissza a valóságba. Pedig még nem engedheti el magát gondolta, miközben visszavette a kocsi sebességét. A Buick jobban kedvelte a nagyobb sebességet, de nem volt értelme kockáztatni. Ismét lepergette maga előtt a mai eseményeket. Hosszú szervezőmunka eredményeként, társaival –ő volt a főnök- ma reggel kiraboltak egy bankot. Négyen voltak és igen jól sikerült, bár pont ő volt az, akinek le kellett lőni egy biztonsági őrt, mert ellenben az lőtte volna le őt. Mind a négyen egyforma sportruhában voltak, átlagos-ban, amilyet minden nagyobb áruházban lehet kapni. A fejükön mintás harisnya volt, mert véleménye szerint az is zavarja majd, a vallomást tevő tanukat, a személyleírás megadásában. Arra is volt gondja, hogy a társait, akiket hosszas figyelés után vett be társnak, úgy válogassa ki, hogy megközelítőleg azonos külsejük legyen. A zsákmány óriási volt, nagyobb, mint re-mélte. Az ötszázezer dollár helyett 2. 000. 000 volt a bankban. A része ott lapult a csomagtar-tóban, egy táskában.

A saját alibijéről úgy gondoskodott, hogy a kocsit beadta szervizbe, s tudta, hogy ott min-dig 2 óra a legrövidebb időtartam, amit vállalnak. Az ismert hátsó kijáraton keresztül meg el-ment. A szomszédos utcában feltört egy kocsit, azzal ment a bank elé. A társai gyalog, egy-szerre értek oda a bejárathoz. Mikor végeztek, egy másik társa vitte el a kocsit, ő meg néhány sarok után kiszállt, s akkor már a táskájában volt a pénze. 20 perc gyaloglás után visszaért és bement a szerviz büféjébe. Ott várta, míg szólítják.

Nagy tervei voltak, Mexikóból is tovább akart menni s ennek a részletein gondolkodott, miközben a Buick motorja egyenletesen, alig hallhatóan duruzsolt.

Már csak két óra húsz perc volt a határig.

I.

A rendőrségi megfigyelők a szerviz hátsó kijáratával szemben, az egyik ház felső emeleté-nek ablakában ültek, a szupermodern megfigyelő eszközökkel. Az éjjel települtek ki. A meg-bízást nem is hivatalosan teljesítették. A szerviz a város szenátorának volt a tulajdonában, aki mellesleg nagy összegekkel támogatta a rendőrséget. Így nem volt meglepő, hogy egy kis fi-gyelést végeztek a részére, s ez úgyis csak a mai napra vonatkozott. A szenátor emberei biz-tosra mentek, hogy le tudják fényképezni azokat, akik a hátsó kapun keresztül akarják az új Buick motorokat ellopni.

A megfigyelők unatkoztak és átkozták a kapitányt, hogy őket osztotta be egy ilyen unal-mas feladatra. Egész délelőtt csak egy férfit láttak kimenni és később visszamenni, de annál sem volt Buick motor, csak egy táska. Teleobjektívvel készítettek vagy 10-10 képe róla, de a csak a kapu környékén, mert a házaktól messzire nem lehetett ellátni. Teljesen átlagos ember volt, olyan szabadidő ruhában, amit minden áruházban lehet kapni. Bár az furcsa volt, hogy napközben, egy szervizben, mit keres ilyen öltözetben.

Kétóránként kellett a rádión bejelentkezniük és ekkor kapták a körözési értesítést.

Megdöbbenve hallgatták, hogy tőlük nem messze, a város bankját sikeresen kirabolta négy férfi és egy biztonsági őrt is lelőttek. Először egyiküknek sem ugrott be, hogy ők látta egy fér-fit, akire illik a személyleírás és a rablás időpontjában nem volt a szervizben. A vétel után Trentonnak jutott eszébe, és mint akit a lódarázs csípett meg, úgy ugrott a rádióhoz. Azonnal a főfelügyelővel akart beszélni. Miután elmondta, mit láttak, egy riadó kocsi már ment is a filmekért, ő meg a főfelügyelővel a szervizbe. Őt percbe sem telt és az általános körözést ki-adták az egész állam területén. Minden benne volt.

A motoros rendőr is vette, aki még mindig az északi autópályán ment észak felé. Emléke-zett a Buickra, mivel jellegzetes kék színe volt. Pont egy ilyen színű és márkájú kocsi a fele-sége álma. Neki meg az, hogy ne rendőr fizetése legyen. Megfordult, bekapcsolta a szirénát, a kék lámpát és a Harley- ja gázkarját felcsavarta. Ráállt a 100 mérföldes sebességre és ment dél felé. De még beszólt az ügyeletesnek.

II.

Krakker egyre idegesebb lett, de már attól, hogy közel a határ s mégis milyen messze. Sze-rette volna jobban nyomni a gázt –a kocsi 160 mérföldes sebességre volt hitelesítve- azonban ez az ő helyzetében nem lett volna jó. Az éjszakát nem rendőrségi fogdában, hanem egy me-xikói szállodában akarta tölteni.

Még mindig másfél óra volt a határ.

III.

Gentel városka útellenőrző őrszeme éppen jelentést tett a főnökének telefonon, amikor el-ment előtte a Buick. A nagy telefonálás miatt nem látta a rendszámot, de ez a fajta kék kocsi nem szaladgál mindenfelé. Jelentette.

Az autópálya rendőrség garázsa pont a város másik végén volt. Az út, odáig betartva az 55 mérföldes sebességet, 11 perc. Ott a begyakorlott rendőrök, mintha csak gyakorlaton lenné-nek, 3 perc alatt lezárták a pályát, ellenőrző pontot állítottak fel, amiben nem volt semmi kü-lönleges vagy feltűnő. Krakker is odagördült, beállt a sorba. Volt előtte vagy 100 kocsi. Eny-nyinek az átnézése 10 percig is eltart.

A motoros rendőr 100 mérfölddel süvített el az ellenőrző pont előtt. Az őrszem, miután hiába integetett neki –mert tudta, hogy az útlezárás egy kanyarban van-, felkapta a rádió mik-rofont és beszólt, hogy vigyázzon.

A rendőr a Harley- t engedte lassulni, de négy perc múlva odaért. A kék Buick előtt már csak 3 autó volt és a pályán legalább 50 rendőr téblábolt, várta a parancsot. Mire letette a mo-torját, már a Buick következett volna. Odalépett a lehúzott jobb oldali ablak mellé, kirántotta a pisztolyát, ráfogta a vezetőre.

Közben arra gondolt, hogy a bank mekkora jutalmat fog adni neki, mert szívesen venne a feleségének egy ilyen kocsit.

VÉGE

Vecsés, 1988. június 17.

Kustra Ferenc József