A múlt-élet része is az idő…

A múló idő, folyvást tovaröppen, a pillanatban,
És én hiába futkosok utána az útszéli fasorban.
Aztán merengek a sorsom fölött, igen bánatosan.

Fáj!
Idő
Múlása…
Megfékezni?
Létezhetetlen.
*

A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél,
Olyan a hangja, mintha mammogna… beszél?
A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél.

Fa
Hangja
Is jajong,
Lombját fújja,
Ényészet szele.
*

(„Zhuzchici” kínai formában)
Idő, sorsomba piszkál,
És fülembe mórikál.
Emlékeim röppennek,
Az idő, sohasem áll!

Már
Arcom
Ráncos lett.
Múló idó
Kegyetlen műve.

*
Időhatáron
Mozgok, még kissé élek.
Utána nézek…
*

Itt
Van az
Út vége?
Nem sok lehet…
Lejárt az idő?

Ez
Lenne
A határ?
A nincs tovább?
Időm végén jár?

Vecsés, 2012. október 1. – Szabadka, 2018. február 20.– Kustra Ferenc József – a verset, a 3 soros-zárttükrős -t, a „Zhuzchici” kínai versszakot, valamint az európai stílusú haikut én írtam. Az apevákat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Az apeva csokor címe:”Fáj az idő múlása”