kérdések válaszok nélkül

Vajon ki az, ki megért majd engem?
Vajon ki lesz, ki szeretni is tud?
Vajon mit lát, ha belenéz a szemembe?
Ha rosszat, talál-e menekülésre kiskaput?

Vajon miért nem elég, mit a sors adott?
Miért kevés nekem az összetartozás csupán?
Miért kergetek még most is tarka délibábot?
S miért futok egy vágtató szekér után?

Érdekes az élet, kérdések repkednek
Agyamban, ha ébren álmodozom!
Jobb világot, szebb életet szeretnék, remélek,
Erről szól minden gondolatom!

Mennyi kérdés merült fel életem során,
Választ csak nagy ritkán kaphattam,
S ha végigmegyek életem rögös útján,
Megtudhatom-e, hogy hová jutottam?

Lesz-e vajon egy végső “megmérettem”?
A mérleg nyelve akkor majd hová mutat,
Ha eljött az óra, a lepergő életfilmem
Mit jelez majd: jó, vagy gonoszan ostoba!

Hiszem, a mennyország itt van a földön,
De az ördög, a pokol is lelkünkből fakad,
Ha nyitott szívvel segítesz embertársaidon,
Kérdéseidre rögtön több válasz is akad!

Vannak, kiket a válasz nem érdekel,
Lehet, hogy a kérdést sem teszik fel soha!
Ők azok, kik szeretet nélküli életükkel
Az bizonyítják, az élet kegyetlen, mostoha!

Vannak, akiknek csak a pénz az Isten,
A hatalom és a nagy “húsos fazék”!
S eltipornak bárkit a cél érdekében,
És sárba döngölnek a javakért!

Érdekes világ, amiben most élünk,
Ismét a középkor, a vallásháborúk kora,
Hol Isten nevében harcolnak, gyilkolnak,
Bár nem erre tanít a próféták szava!

Mi jogosít fel arra, hogy elvedd más ember életét?
Vagy nyomorékká tedd egy életen át!
Elorozd javait, miért dolgozott, és önérzetét
Lábbal tipord, mint az út porát?

Semmi! A cél nem szentesíti az eszközt!
Legyen bármilyen magasztos is a cél!
Gondolod, mindenki egyetért, ha szemközt
Állsz ki a síkra elveidért?

Hidd el, hogy nem! Különbözők vagyunk!
Mást, és mindig másképp akarunk!
De van egy pont rövid életünkben,
Melyre mindannyian vágyunk, vágyhatunk!

Szerethessünk és szeressenek minket,
Minden, mi baj, gond, eltűnik tova.
Ezt kellene minden nap gyakorolnunk,
S értelmét vesztené a bosszú szava!

Nem lenne ok és indok a harcra,
Veszekedésből párbeszéddé szelídülne a vita,
Nem a pénz, a hatalom lenne, mi mozgatna,
De eljöhetne a megértés kora!

Kérdések, mindig csak újabb kérdések,
Nem lesz hát vége ennek soha?
Mikor érted már végre meg, ember,
E szép világ a léted otthona!

Nem adhatod fel a szép utáni vágyat!
Hisz én sem adom fel, amit akarok!
De akarat nélkül a szépet, a boldogságot
Ajándékként meg nem kaphatod!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…