Napszakok

I. A csillag felkel,
a madár, növény kikel,
Te pedig felállsz.

II. Madár a légbe,
az űr az óceánba,
Én a földbe száll.

III. Az árnyra lépve:
fejünkre ég az űrNap,
ne bújj talajba!

IV. Madár a földre, le-
vízbe Napocska, le, le!-
és Mi a völgyre.

V. Vár szeret-ágyam.
Ősi avarból épül.
“Engem ugyan nem!”

VI. Alszik az erdő,
benne az ottfelejtett
lepkevadász is.

VII. Egyedül sugdos,
hallván, hogy jövünk, megyünk,
éjfélnek réme.

VIII. Nem kel már Ő sem
semmitlen minden vanban
aláír a vers