Kora nyári vasárnap éjjel 1 óra volt. A kastélyban alig pár perce aludt el az utolsó lámpa. A konyha felől fiatal, barna lány, gyertyával osont le a személyzeti lépcsőn. Óvatosan haladt, a hátsó bejárat felé. Áthaladt a porcelántermen, de hírtelen visszafordúlt, mivel látta, az egyik vitrin ajtaja nyitva van. Óvatosan megérintette az ajtót, és teljesen kinyitotta. Pillanatig gondolkodott, majd a legalsó polcról elvett hármat, a kínai tányérokból. Ruhája alá dugta, úgy, hogy kötényével meg tudja tar-tani. A hiány nem tűnhet fel senkinek, hiszen élére állítva, a leghátsót emelte el.
Anyjától hallotta, ki főszakács helyettes volt, ezeket soha nem használták felszolgá-lásnál.
Az ételelőkészítő helyiségbe ért. Itt dolgozott, ezért ismert minden szögletet. Tízen dolgoztak itt fiatal lányok, mindenkinek külön munkaasztala volt. Kinek a zöldségtisz-títás, kinek a húsaprítás, neki a tésztadagasztás volt a reszortja. Ezt vitte anyjának a konyhába, ki a jobbnál jobb süteményeket készítette belőle.
Az Andrássy család megbecsülte, különösen a konyhai dolgozókat. Itt csak becsüle-tes, a faluban lakó dolgozót vettek fel. Anyja tíz éve állt az Andrássy család szolgála-tába. Két éve, ahogy betöltötte a 16 évet, anyja kérésére, őt is alkalmazták. Nem csak anyja miatt, hanem apja is tekintélyes személynek számított a környéken. Ő volt a falu molnára, emellett, ő szállította a lisztet is a kastélyba. Ezt a feladatot, egyetlen molnár segédre sem bízta volna rá. Az anyagiakat is szerette maga intézni. A kastély intézőjével különösen jó viszonyban volt. Az intéző megbecsülte, hiszen ő is jól járt a molnárral. Mikor leszámolta a liszt árát, saját részére is kapott egy zsákkal. Ez pedig tetemes jutalomnak számított. Ezért a gesztusért, sikerült nem csak feleségét, hanem két lányát, valamint nagyobbik fiát is a kastély szolgálatába felvetetni.
Katit kezdte égetni ruhája alatt a tányér. Ez nagy merészség lévén részéről. Ha elkap-ják, az egész családja repül. Végül elhessegette gondolatait. Hiszen honnan tudhatta, hogy a vitrin ajtaja nyitva van? Különben is, ezért a szobalányt terheli a felelősség, mivel a tányérok tisztítása az Ő feladata. A konyhai dolgozók, nem is erre szoktak ki-járni! Biztonság kedvéért mielőtt elindult volna, itt felejtette az előkészítőbe a kendő-jét, hogy legyen miért visszajönni, ha zárva van a mellékajtó. Ha itt találják, mondhat-ja azt, azért jött vissza, és akkor már mehet a személyzeti kijáraton, senki nem sejti, hogy előre kitervelt mindent.
Már a hátsó bejáraton túl, csak a kapu volt hátra. Itt teljesen megnyugodott, bárki-vel találkozhatott, mivel nap, mint nap, itt járt a személyzet minden tagja munkába.
Keresztül ment a parkon, ez volt a malom felé a legrövidebb út.
Éjszakai műszakba dolgozott Jani is, apjának segédje. Szorgalmas fiú volt, de számító is, ugyanakkor szerelmes Katiba. A lánynak is tetszett. Jóképű, csendes, tisztelettudó, csak egy szépséghibája miatt, alacsonyabb volt Katitól. Úgy gondolták, összekötik az életüket, mihelyt összegyűjtenek egy kis pénzt. A fiú egyébként férfiszabónak tanult, és már egy-két öltönyt meg is varrt a falu lakosai részére. Ez még jobban emelte te-kintélyét, és apja is becsülte szorgalmáért. Semmi kifogást nem talált, így nem bánta, hogy udvarolt lányának.
Kati izgatottan haladt a malom bejárata felé. A fiú már várta. Megcsókolták egy-mást, de Jani feltűnően ideges volt.
_Mi baj van? Kérdezte a lány.
_Nagyon nagy! Felelte a fiú. Itt járt a Marci, aki nem rég jött meg Kassáról, és szörnyű dolgokat mondott! Hivatalos helyről tudja, hogy tegnap Párizsban valamilyen egyez-ményt írtak alá a Nagyhatalmak.
_ És ehhez nekünk mi közünk?
_ Állítólag nagyon sok! Magyarország 2/3-ad részét a szomszéd országokhoz csatol-ják! Ez a rész Szlovákia lesz, egészen az Ipoly-Sajó vonaláig!
_ De hiszen ez rettenetes! Mi lesz?
_ Már apád is tudja, itt volt, mikor a Marci megérkezett. Tudod, hogy még az este felpakoltunk a kocsira 200 zsák lisztet, amit még ma Putnokra, és a Sajó menti péksé-gekbe kell szállítani. Meg kérdezte, hogy nekem hol laknak a rokonaim. Mondtam, hogy Boldván, és Edelényben. Anyád, és húgod is már hazamentek, mert Apád elha-tározta, hogy megyünk mindnyájan. Senki nem akar szlovák lenni.
Én már összeszedtem minden értékemet, hajnal 4-kor indulunk. Apád szerzett még egy kocsit, amire az összes leőrölt lisztet felpakoljuk. Azt mondta, megy az egész csa-lád. Viszont van egy nagy probléma! A szállítási engedély nincs meg, anélkül pedig nem mehet az áru.
_Ezen tudok segíteni, felelte Kati.
De hogyan?
Az irodában csak reggel nyolctól van hivatalos fogadás.
Tudod, az a fiatal jegyzőbojtár, örökké a nyomomba kószál, mikor a kastélyba jön hivatalos dolgát intézni. Tegnap este is ott volt a bálon. A folyosón ácsorgott a konyha közelében, mikor anyámnak vittem a dagasztott tésztát. Hátulról kapott el, alig tud-tam tőle szabadulni. Megígértem neki, ha türelmes lesz, egyszer találkozom vele. _ Ne ijedj meg, ezt csak azért mondtam, hogy időt nyerjek_
A szállítási engedélyről a nyomtatványokat ő kezeli. Több példányt előre elkészíte-nek, mindegyik alá van írva a jegyző által. Mikor egyet ide adnak, csak a pecsétet nyomja rá, valamint az aznapi dátumot rá írja.
Előre figyelmeztetlek, félre kell tenned a féltékenységedet, bíznod kell a találékony-ságomban! Ha ezt nem csinálom végig, mindnyájan elvesztünk, és itt ragadunk.
_
_Ezt bízd rám! Ha már te összepakoltál, vidd a csomagokat hozzánk, mond meg apánknak, hogy elmentem a szállítólevelekért. Anyámnak pedig, hogy pakolja össze az én dolgaimat is.
Ekkor Kati elhallgatott, és kivette a három kínai tányért a ruhája alól.
Jani döbbenten nézett rá. Az mi? Csak nem loptál a kastélyból? Te nem vagy normá-lis!
De, igen felelte Kati_ Tudod, az egész olyan hírtelen jött! Valósággal kínálta magát! A hátsó bejáraton akartam kijönni, ami a porcelántermen át vezet, hogy hamarabb ideérjek! Észrevettem, hogy a vitrin ajtaja nyitva. Szinte kínálta magát! Pillanatok alatt átszaladt az agyamon, ha ez a miénk lehetne, az egész életünk meg lenne ala-pozva. Így történt! Viszont jobbnak láttam, ha visszamegyek a konyhába, nehogy ta-lálkozzak valakivel, mert akkor valóban lebuktam volna. Így fogtam a kendőmet, amit mindig ott tartok, és a derekam köré csavartam. Ezzel szorítottam a testemhez a tá-nyért.
Ezt vidd magaddal, és rejtsd a te csomagodba el!
_Ez már mindennek a teteje! -Engem is bűnrészessé teszel. Felelte Jani, teljes felhábo-rodással.
_Jól van, ne siránkozz, már nincs visszaút!
Kati visszavette kendőjét, egy csókot adott Janinak, valamint a fülébe súgta: Szeret-lek, bízzál bennem, nagyon fogok sietni’_ és elindult az ügyvédbojtár lakása felé.
László úr félig tóth, félig örmény volt. A családja fél évszázada a faluban lakott. Apja kereskedő volt. Fiából úri embert akart nevelni. A legjobb iskolákba járatta. László úrfi viszont nem érezte jól magát a módosabb úri körökbe, úgy érezte lenézik szár-mazása miatt. Úgy okoskodott, inkább marad a fajtája mellett. Kati tetszett neki, és egy molnár lánya sem az utolsó egy ügyvédnek.
A lány, ahogy odaért, halkan megkopogtatta László úr ablakát. Örült neki, hogy vilá-gosság szűrődött ki a szobából, ami azt jelentette, hogy elsőre meghallja a kopogást. A fiú amint meglátta Katit, felragyogott a szeme, és gyorsan kinyitotta az ablakot. Kati sejtelmesen mosolygott, kezét tölcsérszerűen a szájához tette, és suttogva mondta a fiú fülébe:
_Nagyon szégyellem magam, hogy elcsábúltam László úrfi, de megmondom őszintén, nekem is tetszik az úrfi. Apámék kora reggel viszik a lisztet a Sajó völgyébe, és ha az Úrfi ide tudná adni nekem a szállítólevelet a részükre. Utána, visszajönnék az úrfihoz, a parkba találkozhatnánk! Ilyen alkalom többé nem adódik, mivel el lesznek foglalva a pakolással, én pedig megpróbálok egy fél órára megszökni.
_Már is megyek Katika, itt várjon, hiszen tudja, a házban van az iroda, pár perc, és itt vagyok.
Ahogy a fiú eltűnt az ablakból, Kati magában kuncogott.
_Várhat vissza úrfi, csak a kezembe legyen a szállítólevél: Köd előttem, köd utánam! _ És csendben az árnyékba húzódott, nehogy észrevegye valaki az ablak alatt-
Öt perc nem telt el, a fiú megjelent, kezében a szállítólevelekkel. Kihajolt az ablakon, Kati pedig úgy hajolt érte, hogy elérje a fiú arcát. Csábítóan a fülébe súgta: Hajoljon közelebb úrfi, hadd adjak előlegbe egy csókot! Szájon csókolta, majd sejtelmesen a fülébe súgta, egy óra múlva legyen a park másik oldalán, ott várja majd! Ez pont el-lenkező irányba volt, mint a faluból kivezető út. Egy pár lépést ment, és visszafordul-va még egyszer csókot dobott a fiúnak, aki teljesen magánkívül volt a boldogságtól.
_ Ezen túl vagyok, sóhajtott fel a lány és boldogan lobogtatta a szállítóleveleket, amint a házukhoz ért. Már együtt volt az egész család. Mindkét kocsira 20-20 zsák liszt még nem volt felpakolva. A három nő részére volt hagyva annyi hely, hogy ké-nyelmesen elférjenek a zsákok között.
Az elöl haladó kocsin ült apja és Jani az iratokkal, a zsákok között anyját helyezték el, majd a második kocsit testvére, Lajos vezette, ezen pedig Kati, és Piri húzódott meg a lisztes zsákok takarása között. Mivel a személyes holmijuk is zsákba volt pakolva, így a párnák, ruhák között kényelmesen el lehetett helyezkedni.
Az átélt izgalomtól és fáradtságtól hamar elaludt. A kocsi egy nagyot zökkent, és hír-telen felriadt. Ekkor hallotta apja hangját, mivel kezdték mellőle kiszedni a lisztes zsá-kokat. Álmosan dörzsölte meg szemét, de ekkor Jani ott termett mellette, és boldo-gan ölelte át.
_Isten hozta az én kis hős menyasszonyomat új otthonába_ És szüntelenül csókolta Katit, ki megszólalni sem tudott.
_Hol vagyunk? Kérdezte.
_Gyere, hagy mutassam be Édesanyámat és nővéremet! Egyelőre nálunk fogtok lak-ni, amíg nem találnak lakást.
Így, sikerült a családnak hazájukban magyarnak maradni.
Tizenkét órával később már új határvonala volt az országnak!
Vajon mi lett a három kínai tányér sorsa?
Eltette emlékbe, és mikor a legnagyobb fia megnősült a fiataloknak adta nászaján-dékba.

VÉGE

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem.…