Apevában és versben írt a szerzőpáros…

Nyár,
Forró
Éjszaka.
Kandikáló
Hold, csillagos ég.

A nap, a tüzét kihányja, mint fölrobbant ördög-katlan,
Mióta reggel fölkelt, csak melegít, de folytonosan.

**

Oly
Nyugodt
A tenger.
Hullámot csak
Kezünk korbácsol…

Napok óta csinálja, már szik sem bírja, annyira pusztít.
Úgy tűnik, ahhoz, hogy visszafogja magát, kicsit sem konyít.

**

Te
És én,
Egymáshoz
Közeledünk.
Kar, karba olvad.

Föld bágyadtan de, nagyon reméli már, a jó, frissítő esőt,
De a tücsök csak hegedül, őt ne kezeljék úgy, mint, henyélőt.

**

Mily
Csodás
Éjszaka!
Ölelkezni
Tengervizében.

Ebbe a sivatagi hőségben, fákról száradtan hull a levél,
És a forró földön, a sok levél egymásnak, nagy esőről mesél.

**

Fogd
Kezem,
Majd engedd,
Had lebegjek
Tengervíz szintjén.

A délidőben levegő, forró, sőt, fölöttébb tüzes,
A vízelvezető árok, poros, csont szárazon üres.

**

Csak
Vigyázz!
Hullámok
Közt ne vesszek,
Ha értem jönnek…

Sehol egy felhő, nem jár erre árnyék, ez egy ritka nyár!
A nap kazánját meg csak rakják! Ő egymaga: hőséggyár.

Szabadka, 2017. május 31. –Jurisin (Szőke) Margit- Vecsés, 2017. június 10. – Kustra Ferenc – Az apevákat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit írta, alá a verset, én. A versrész címe: „Sivatagi hőség!”