Nagyon nehéz az élet, ha nem vagy a helyeden.

Ha azért imádkozol éjjel, hogy maradj életben!

És nem kaptad még meg azt, amit megérdemelsz!

Hogy nem jött a királyfi ki majd az egekig emel.

Mindennap bizonytalanságban élni.

Szenvedni a lélek fájásától. Menni vagy maradni?!

Várni arra, hogy szeressen valaki. Bízni, hogy észre

vesz, hogy egyszer rád nevet. Hogy megfogja a kezed,

és úgy érzed, hogy elengedni nem mered. Fognád

örökké, hogy tudd, ő a tied. Mikor minden szava

beléd hasít, mert tudod, hogy soha nem lesz melletted.

Átúsznád érte a Nílust, vagy megmásznád érte a Nagyhegyet,

csak a pillantások összeérjenek. Kell neked! Szükséged van

rá, mint a levegőre az életnek. Mint emlékekre a szerelemnek.

Mert ezek táplálnak, ezek éltetik a lelked. Bízol benne és

már el is hiszed, hogy egyszer a karjai közt ébredhetsz!

Kérnéd Istent, hogy segítsen túlélni a napot, amíg nincs

veled! Mert te szüntelenül, végérvényesen szeretsz. Vágyni

a pillanatra, hogy meglásd újra és a szemed már nevet,

közben libabőrös leszel, mert annyira szép neked! Keresni

a mondatok közt, amit magadra vehetsz! Pedig

tudod, ezt nem lehet, mert nem találsz rá értelmet. Mert

tudod, mindez csak képzelet! De jó úgy hinni, hogy akit

te szeretsz, ő viszontszeret! Jó hinni benne! Kell esélyt

adni a szerelemre! Maradjon meg az érzés, hogy eljön

egyszer érted a herceg szárnyas fehér lován, és elrepít

a végtelenbe! Jó hinni benne, hogy akkor csak csókol és

elmondja ezerszer, hogy soha nem hagy el és örökké szeret!

Álmodni muszáj! Álmodni kell! Tudom, úgy érzed, belehalsz

a szeretésbe! Hogy egy csoda lakik a szívedben ! Csak légy

türelemmel! Észre vesz, ott lesz, akinek jönni kell! Nem tudod,

milyen vele, csak azt tudod, hogy nem bírod nélküle!

Hidd el! Higgy benne, hogy ahányszor látod, annyiszor

kerülsz hozzá közelebb! Még akkor is, ha annyiszor

szakad is meg a szíved, mert ott vagy, hallod, de nem

szólhatsz. Látod, de nem érintheted. De ha nagyon

akarod, ha türelmes leszel, akkor egy varázslattal az

élet odacsettinti neked akiben hiszel, és akit szeretsz tiszta

szívvel. Ne sürgesd! Ne siettesd! Mert a szerelmet

elkapkodni nem lehet! Várd ki a pillanatot, mikor észrevesz,

mikor észbe kap, és bevillan egy kép rólad, mikor ő is

azt érzi amit te, hogy ő is szeret! Akkor majd rád nevet!

Tudni fogod, hogy nem vártál hiába! S egyszer arra

ébredsz, hogy karjai közt ver szívén a te szíved! Már

nem lesz többé nehéz az élet, mert a lelked megérkezett.

Imádkozol, hogy Isten meghallgatott és mindent elrendezett!

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kolozsvári Csabáné Edit. 1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is…