Akai Katalin

 

       Koros krokodil

 

Koros krokodil, könnye koppan,

Korgó gyomra, jaj, de fáj,

Az emberek félnek tőle,

Éhezik egy napja már.

 

Nem jön erre semmi állat,

Pedig most már enni kell.

Vén krokodil nem ugrálhat,

Mert nehezen mozdul meg.

 

Elmélkedik ifjúságán,

Fürge volt és jóllakott,

Nem kellett a folyóparton  

Dagasztani iszapot.

 

Kövér tehén volt itt bőven,

Emberek is úszkáltak,

Milyen szép volt, amikor még

Táplálékban dúskáltak.

 

Most már bizony rá vadásznak,

Divatos lett a bőre,                        

Kisasszonykák varratnak majd

Cipellőcskét belőle.

 

Puska roppan, farok csobban,

Elpusztult a krokodil.

Felőle már biztonságban

Strandolhat a tehén is.

Akai Katalin: Nagyné Akai Katalin vagyok, Budapesten élek. Akai Katalin néven diákkoromtól írok prózát és verset egyaránt. Tanáraim…