Akai Katalin

     Kókadt kankalin

 

Kókadt kankalin kelyhét kibontja,

Esőre éhezik, levele, és szirma.

Hajnal harmatja életre kelti,

Napsugár csókjára, magát illegeti.

 

Zümmögő méhecske körül udvarolja,

Isteni virágpor ezért a jutalma.

Végre tavasz van, megújul minden,

Csicsergő madarak hazatérnek szépen.

 

Zöldellő zöldmező, zizzenő parti fű,

Szélhárfa hangjára virágot ültetünk.

Szép nárcisz bólogat, csodaszép fejével,

Mámoros méhecske, betér a kelyhébe. 

Akai Katalin: Nagyné Akai Katalin vagyok, Budapesten élek. Akai Katalin néven diákkoromtól írok prózát és verset egyaránt. Tanáraim…