„AZ ÉV JOGÁSZ KÖLTŐJE 2018.” – „AZ ÉV JOGÁSZ ÍRÓJA 2018.”

az Irodalmi Rádió pályázata – végeredmény

Az Irodalmi Rádió felolvasóest-sorozatának keretén belül 2018. szeptember 15-én, szombaton, 13:00-tól Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban került sor “Az év jogász írója 2018.” és “Az év jogász költője 2018.” kitüntető címek és díjak átadására. A rendezvényen a díjátadás ünnepélyes pillanatai mellett felolvastunk egy válogatást a szépirodalmi alkotásokból, valamint bemutattuk a beérkezett írásokból összeállított antológiát is. Az alkotásokat Zsoldos Adrienn és Zsoldos Árpád szerkesztők mellett Pintér Lilla előadónk tolmácsolta a közönségnek.

A jogász költők között az első helyért járó díjat Zalán-Lipák Judit Adél (művésznevén: Zentai Adél), budapesti ügyvéd vitte haza.

Zentai Adél: Nem

Ágyam borsóhéj, benne virgonc
zsizsik az álom, az utcában
kukásautó csönget, s távolról
friss kávé illata szivárog.
Ereszem alatt töröttszárnyú
verebek, gúnyájuk megkopott,
pihegő begyükben, felhevült
kukta, a reggel halkan kotyog.

Narancslik cigarettám vége,
hegyes sugarakban tűz a nap,
remegő tükörtojás a dél,
felnézek, s egy falat sem marad.
Hömpölyög az aszfalt, feketén
gyöngyözik a járda széle,
áttetsző nyomod üres csónak,
s én benne hánykolódom éppen.

Fátyol mögül fintorog rám a
délután, könnyű, fehér terem,
nehéz stólaként ölel körbe
egy fiút s egy lányt a szerelem.
Sötéten csillan az arany, s a
falra torz árnyat rajzol a csend,
átzuhan a horizonton a
nap, s a menyasszony igent rebeg.

Csálé ma az éjszaka, kékje
sűrűn fortyogó tinta, talán
valaki az én nevemet is
vásznára ma este felírja.
Dörög a zene, lampionok
ringnak a kába fejek felett,
már foszlóban van a sötétség,
de nyomomba senki sem eredt.

Kaspó a világ, földje meleg,
benne szép sorban ücsörögnek,
esznek, isznak, s párosodnak a
pirospozsgás, kövér emberek.
Egyhelyben toporgok, kabátom
alá fészkelnek fázós szelek,
zászló a semmit nem akarás,
mely bennem pirosan lengedez.

Az jogász írók kategóriájában Bátyi Zoltán, a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkára győzedelmeskedett megismételve tavalyi eredményét. Nyertes alkotását választottuk a pályázatra beérkezett művekből válogatott antológia címadó novellájának is.

Bátyi Zoltán: Hálózsák a felhőn

Igen Tisztelt Bíróság! Én, Czudra Ilona Erzsébet, akit úgy hívott az ügyész úr, hogy sértett, és aki törvény adta jogánál fogva most beszélhet, arra kérem magukat, hogy az itt jelenlévő vádlottat ne büntessék meg. Mondom én ezt mindazért, mert én a vádlottat, vagyis Torgyassy Benedeket nagyon szeretem, egész szívemből jövő tiszta szerelemmel, immáron több mint három éve.
Tisztelettel közlöm, hogy az előbb már említett férfit Budapesten, a Nyugati Pályaudvar előtti téren ismertem meg, amikor egy villanyoszlopba kapaszkodva előhajolt, mert hogy nem akarta magát lehányni. És akkor én megfogtam a homlokát, nehogy hányás közben a villanyoszlopba üsse a fejét. És azt mondtam neki, hogy uram, ne hányjon ide, mert itt tiszta és becsületes népek járnak. Erre ő azt mondta, méghozzá mosolyogva, hogy ja, meg azt is: és olyan angyalok, mint maga. Én nem tudom, miért nevezett engem, Czudra Ilo-nát angyalnak, hiszen amikor mi összetalálkoztunk, már évek óta az utcán éltem, mondhatni úgy is, hogy hajléktalan voltam, mert a munkámat elveszítve, elváltan nem mertem a falumba visszamenni csúfságra, köpdösésre. Azt sem titkolom, hogy a sok italtól még az arcom is felpuffadt, a hidegtől szétrepedezett a bőr a kézfejemen, még a szemem alatt is, de mégis angyalnak szólított a vádlott, vagyis a Bence.
Majd amikor megkönnyebbült, kimentünk a Duna-partra, amit telihold világított meg. Ekkor Bence, bocsánat, a vádlott azt közölte velem, hogy holnap reggel megmutatja, melyik felhő mögül küldött engem a jóisten azért, hogy angyal legyek az emberek között ebben a szemét világban. És másnap ezt meg is tette, felhőt mutatott, bár én, bevallom őszintén, egy percig sem hittem el, hogy angyal lennék. De mit számít ez? Ettől kezdve együtt jártuk az utcákat, együtt aludtunk meg kapualjakban, elhagyott udvarokon, lépcsők alatt úri házakban, vagy ha úgy hozta a sors, hát a Duna partján. Ilyenkor a vádlott nekem olyan dolgokról beszélt, amilyenekről még soha nem hallottam, mert hogy én kevés iskolát végeztem, azt se valami jó eredménnyel. De ahogy teltek a hónapok, már sokat tudtam olyan emberekről, mint Michelangelo, meg Thomas Mann, meg József Attila, akinek még a szobrához is leültünk egyszer.
A vádlott ott mondta el nekem, hogy valamikor egyetemre járt, és bölcsészkart végzett, majd irodalmi szerkesztő volt egy folyóiratnál, de kirúgták, mert a főnöke azt mondta, hogy az irodalom halott, nem kell itt már senkinek a vers, de még a próza sem. A vádlott azt is elmondta nekem, mi az a próza. És amikor ezt mondta, átölelt engem, aki olyan faluból jöttem fel Pestre, amit látva még a Jóisten is elfordítja a tekintetét, és megcsókolta az arcomat. A táskájából könyvet vett elő, mert volt egy táskája is, amit mindig magánál hordott, de semmi más tulajdona nem volt neki, mivel hogy az el-mondása szerint a családja elzavarta alkoholizmusa miatt. Lecsúsztam angyalka, meglásd, a Dunában végzem, ez volt a szavajárása, de én megvigasztaltam, hogy lesz nekünk még szebb életünk is.
Ő ezt nem akarta elhinni, csak amikor egy kuka mellé téve talál-tunk egy hálózsákot, ami olyan szép volt, mintha aznap varrták volna, és mi abban a hálózsákban együtt töltöttük az éjszakát, az elsőt, amikor szerelmeskedtünk is. Éppen úgy, mint María és Robert Jordan az Akiért a harang szól című könyvben – mondta akkor a vádlott, majd elmesélte a történetüket, ami spanyol volt, pedig egy amerikai írta, a nevére sajnos már nem emlékszem, és szomorú. De a szavaitól mégis elfelejtem minden bánatomat, azt is, hogy egyszer a Keleti Pályaudvar mögött, ott, ahol a sínek indulnak bele a világba, egyetlen éjszaka négy ember is megerőszakolt, majdnem elvéreztem, és megfogadtam, hogy férfit többet az életben nem engedek a combom közé. De a vádlott érintése olyan lágy volt, mint a selyem, ölelésétől pedig elzsibbadt a szívem, a szám, de még a bokám is.
Szóval így éltünk mi, ekkor már együtt a szabad ég alatt, és a vádlott mindig azon volt, hogy munkát találjon magának, dolgozott kőműves mellett, de még hullaházban is csak azért, hogy legyen mindennapi kenyerünk. Az már a sors kegyetlensége, hogy éppen a kenyér miatt lettem én majdnem megölve.
Történt ugyanis, hogy fent nevezett vádlott az italozásról nem tudott leszokni, mint ahogy én sem, és egyszer nagyon berúgott. A Dunánál aludt el, éppen a hálózsákon, de még álmában is azt mondta, hogy angyal, borítsál rám felhőket, és szorongatta a kezem. Én meg csak sírtam a boldogságtól, mert láttam, hogy az isten olyan megnyomorodott embernek is ad a szerelemből, mint én vagyok. A vádlott az én sírásomat meglátta, amikor felébredt, és azt mondta, gyöngy lesz minden könnycseppből, vigyázzak hát rájuk.
De azt is mondta, hogy na, nekem most vizelnem kell, és fel is állt, hogy dolgát végezze, amikor rászólt egy úr, hogy ezt ne tegye, meg hogy minden hajléktalant be kéne zárni egy nagy táborba, és követ töretni velük. A vádlott ekkor feldühödött, jaj, nagyon rémesen, még az arca is eltorzult, a homlokán kiduzzadtak az erek. Majd azt kérdezte az úrtól: maga szerint az én Dunába vizelésem-e a nagyobb gond, vagy az, hogy ezen a kurva Földön százmilliók éheznek. Tényleg, én is éhes vagyok, vette elő akkor a bicskáját, én meg a kezébe nyomtam a kenyeret, másunk se volt, és azt mondtam: szépen öltözött urakkal nem illendő így beszélni, szégyellje magát.
Fent nevezett vádlott ekkor szúrta hasamba a kést, de én nem éreztem semmilyen fájdalmat, inkább olyan könnyűnek éreztem magam, mint egy léggömb, és arra gondoltam, talán még fel is emelkedek az égbe, és alhatok majd egy szép kövér felhőn. A hasamra is csak azért tettem a kezem, mert folyt belőle a vér, és féltem, hogy összevérezem a hálózsákot, ami akkorra már megtelt a mi szerelmünk illatával, mosolyszagú volt, ahogy egyszer a vádlott mondta. Aztán elájultam, de azt még hallottam, bocsáss meg angyalka, bocsáss meg.
Tisztelt Bíró Úr! Tudom, az életemet csak a gyors és gondos orvosi beavatkozás mentette meg, olvastam a szakértő úr véleményét, mert hogy a vádlott, vagyis a Bence megmutatta amikor bent jártam nála az előzetes börtönben. De mégis azt kérem tisztelettel, a vád-lottat ne büntessék meg, én megbocsájtok neki, vele akarom leélni az életemet.
Köszönöm, hogy meghallgattak, te meg, Bence, ne haragudj, amiért vádlottnak szólítottalak. Isten áldja meg magukat. Most már leülhetek?

A jogász alkotópályázat további helyezettjei:

2. helyezett (vers) – Masszi Bálint: Kanapé
2. helyezett (vers) – Diószegi Szabó Pál: Az új, a régi
2. helyezett (próza) – Réczey Kata: 6 m2 álom
3. helyezett (vers) – Császi Zsüliet: Hazudj
3. helyezett (próza) – Győry Domonkos: Mákostészta, csirkecomb

A helyezettek közül a díjátadó rendezvényen Császi Zsüliet jelent meg:

Császi Zsüliet: Hazudj

Hazudd, hogy létezik
ketyegő óra ketyegés nélkül
akkor is, ha kontakthibás és szétesik.
Hazudd, hogy létezik
akkor is, ha ránk köszön az időmérték,
hogy ez nem átlagos zsinórmérték.
Hazudd, hogy nincs pont,
mert minden nézőpont
kérdése, és minden
mindennek ellentmond.
Hazudj karácsonyt!
Hazudd, hogy létezik!
Ha összerezzen a világ, hazudd,
nem akad poros szilánk.
Csak hazudj!
Hazudd, hogy létezik,
hogy a szemem alatti barázdák
nem az élet porcelán sebei,
hogy nem fiú-lány barátság
elcseszett szerepei.
Hazudd, hogy létezik,
hogy nincsenek elzsibbadt érzések,
se törvényszerű ismétlések.
Nem bánom, csak hazudj!
Hazudd, hogy létezik,
hogy soha nem sötétedik.
Hazudd, hogy a végtelent tetoválva
időkapszulába zártad.

A nyertes, helyezett és sikeresen szerepelt alkotásokból antológiát szerkesztettünk Hálózsák a felhőn címmel.
A pályázaton sikeresen szerepelt és az antológiában megjelent alkotók és írások listája:

Bátyi Zoltán: Hálózsák a felhőn
Bodnár Szilárd: Álújsághír
Bodnár Szilárd: Favers
Császi Zsüliet: Hazudj
Császi Zsüliet: Változási vázrajz
Deák Richárd: Felejtés
Diószegi Szabó Pál: Az új, a régi…
Diószegi Szabó Pál: Nyílnak a bódék
Fekete Magdolna: Vándor
Gula Krisztina Petra: Halálcsók
Győry Domonkos: Mákostészta, csirkecomb
Halász Csenge: A szoba
Horváth M. András: A piros akta
Juhász Katalin: Anna vallomása
Juhász-Tóth Tímea: Születésnapodra
Lordovics István: Ősz
Masszi Bálint: Kanapé
Méry Anne: Szilánkok az ügyész életéből
Pánti Irén – Néri: A fricska
Polgár Károly: A Mama
Pump Judit: Csak végre valaki kimondaná
Réczey Kata: 6 m2 álom
Rosa Maria B.: Charón ladikja
Rudinszki Ines – Mondókás: Károly, a kormorán
Schillinger-Varga Gyöngyvér: A válás egyéb vonatkozá-sai
Szabados Kinga: Honvágy
Szarvas-Hierholcz Márk: Adj, Uram!
Szűcs János: Novemberi hétfő hajnalok
Zentai Adél: Középtájt
Zentai Adél: Nem
Zentai Adél: Szitakötők

A sikeresen szerepelt jogász verselők közül a rendezvényen megjelentek:

A sikeresen szerepelt jogász prózaírók közül a rendezvényen megjelentek:

Gratulálunk minden alkotó jogásznak, köszönjük a pályázaton és a rendezvényen való aktív részvételüket!


Kapcsolódó:

Ezen a rendezvényen kiosztásra kerültek még:
Az év orvos írója és költője 2018. díjak
Az év pedagógus írója és költője 2018. díjak

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…