Álom és valóság

 

Nagy a világ. Mit gondolsz, gyermek, miből áll?

Csodákból, vágyakból építesz palotát,

míg szemed anyád szeme tükrén keresztül

egy másik világba lát.

 

Borzalmas boszorkányok, szárnyukat suhintó angyalok,

kópé ördögöcskék, bolondos suhancok,

erőskezű vagy éppen balga királyok,

kik hintik az igét és a  malasztot.

 

Törpe hadvezérek, kik lovukon hatalmasnak látszanak,

jófejű irányítók, akik tudják, mit ér a parancs.

Bólogató Jánosok, kik magukban gondolnak valamit,

s Dobzse Lászlók, kik tudják, elvegetálnak eddig vagy addig.

 

Hadseregek, benne katonák,

harci szekerekkel száguldó paripák,

rajtuk uralkodó, az írnok és a fáraó,

a csata után maradt pusztulás, s az elveszett illúzió.

 

Királylányok, kecses balerinák, léha királynők,

királyasszony lovagjai és szerelmes keringők,

háttérben a suttogó udvar és pletykagyár,

ki éppen kibeszéli, ki, kivel, s mikor hova jár.

 

Mesehősök, Csipke és Rózsika,

egy gyermek sosem tudja, hogy a felnőttek közt mi a hiba.

Hibátlan a szereplő vagy csak egy szeplő,

mit a szépségtapasz a filmben  eltakar a hősnőn?

 

Hamuban sült Pipőke, almásban a béles,

az udvartartás mindig tudja, ki a kényes-fényes;

kit enged előre az ajtóban hajlongó udvaronc,

s mikor hajítja ki a kapun a csörgősipkás, rossz térfát mondó bolondot.

 

Hófehérke arca már nem olyan rózsás,

a sok stressz miatt haja is őszbe vegyült már,

mostohája kristálytükre meghasadt,

de él a meseíró, és él Dánia.

 

A rettenthetetlen ólomkatona kirántja kardját,

s nem gondolja, hogy éppen most szerelik le katonatársát,

Obsitjának terhét Háry János nehezen viseli,

s néhány évtized múlva a hadsereget felfegyverzik.

 

Bíbor Bársony(ban) Rózsi, Márk-us az Emília

csodás hősnők, zseniális szerzők s a legtöbb

művésznő is tudta mi az erő, ha új rendező

és új igazgató jött, s megváltozott a forgatókönyv.

 

Alice Csodaországba utazott,

köténykében csodapirulát hordozott,

s Tükörországban ő megélte,

milyen  a világ előtt látszani torz tükörben.

 

 

Édes Gyermekem! Álmodol még mindig?

Szemed tükrében száz csillag tündöklik.

Álmod szép, míg fel nem ébredsz,

s ébredés után meg nem unod az egészet,

 

mi rossz a világban ér, vagy megtanulod az élet igézetét,

mi magában rejti a mindenség ígéretét.

Lépj be hát! A függöny felgördült!

 

RMB – 2017 december

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…