A biztos hit

Valaki megy.
Valaki jön.
És nem is egy,
át a ködön.
Vala jó.

Valami él.
Valami van.
Ül és feláll
az ágyunkban.
Dala száll.

Valami szép.
Valami rút.
Fessed meg-kép!
Itt van az út.
Falra írsz?

Valamit már!
Valamit még!
Hiába fáj,
el sosem ég.
Van a: mit?!

Valahol itt,
valahol fenn.
Ki idevitt,
áldja-e menny?
Haza mész-e?

Így van bizony.
Örülj neki!
Ha kell, titkon,
ha kell, menj ki.
Valamerre…
Ma reggelre.

Valamért kell.
Valamért más.
A Föld felkel-
tartson-e mást?
Valaha volt…

Valamiből
valaki ás.
Koppan a csőr.
Ropp! A tojás!
Van-e a szárny?

Valameddig.
És utána,
jobbra,mert így
szól a vágya,
balra is.

Valamiért
valami tét.
Mindent megért!
Mondasz-e Bé-t?
Vele Vé-t?

Valakiként,
valamiképp.
Villantson fényt!
Lássék arckép-
valója.