Menni! Menni… Menni.

-Akarom-

1. Pedig ezt akarni nem kell.
Keleten-nyugaton a fal
kelletlen talán, de súgja:
“Meddig hogy tovább még vártok?”

2. A falon piros szín, írás:
“Rajtam át óhajt’sz-e jönni?”
“Hagyjam, hogy eltörjed téglám?”
A vakond emelte itt fel.

3. A lakó fellázad, íme:
veri az ablakot, ajtót
Neki jó. S falból nyílt árnyas
alakok futkosnak körbe.

4. Össze is omladoz a fal.
(Kerítés, sorompó elfut.)
Hevítsen most mást a lángja,
őrei pokolba küldve.

5. Folyók mind apadva ki és el.
Valóban futjuk át medrét.
“Azonban kellene inni?”
“S oly jó volt fürdeni bennük.”

6. A kozmosz feltöltve léggel!
“Száguldunk előre örök!”
Szárnyunkkal csapkodván szépen,
akkor, ha bírsz erős izmot.

7. Hegyek szét… porlasztva vannak,
lovaglunk vidáman tova.
“Szomjazva megesszük a port,
eleget éheztünk eddig!”

8. Homokkal temetve völgyet
sétálunk rajta, de tüstént.
“Mért állna mélyében bárki?”
“Oly sok van homokból, lásd.”

9. Megyünk és megyünk és megyünk.
Hovája? Mindenki mondja!
“Hozzá és Tőle és… Benne.
Helyünk az Itt-Másutt, igaz?”

10. Követjük Dantét is útján,
elégve pokolban közben.
S beérünk mennyekbe, túl rajt’
“Hova mész!”-kiált ránk, de menj!

11. Megyünk és… megyünk és… megyünk!
Kapun is átcsúszunk fürgén,
kapunk-e miatta taslit?…
Velünk jer, mint lóval lovas.

12. A hóban oda és vissza.
És megint, mert íme: mégis-
mégsem itt. Zavar-e szél?
” Akarom látni a nincset.”

13. Ami ott nő,
ahol épp járkálunk mindig
(esetleg kiszállunk, olykor…
kereslek, hogy vagy-e éhben?),
attól épp jóllakunk, te is.

14. Nincsen biz’ se határ, se cél,
Mindenki felfelé hátra…
menjen ki-menjen be addig,
mígnem így, emígy szól e vers.

15. Az összes Ott Itté legyen.
Azután újra Ott, igen!
Az úton… ej, hiszen út nincs.
Mész és jössz. Vissza ne… De! Ints.

16. Ha zavar embert’len tested:
hagyjad itt vagy épp ott, nyomban.
Vágyad hisz szaladni távol.
Haza ne, sohase érjünk.

17. Egyre új, egyre más, gyere.
SZABADON mint ez a… darázs.
A falon pirossal írva:
Hegyre fel, völgybe fel és le!

18. És:
látod-e valaki milyen?
Földbe és földön is fekszik
körbe se járogat, nem ám.
“Hát ott van, miért nem mozdul.”

19. Gondolja a vagy-ot végig,
ezalatt karolja az A-t,
nem zavar neki a Z sem.
“Gondja a P miatt van-e?”

20. Vizet sem fogad el sosem
szomszédtól, habár ő vizes.
“Most még nem, megszomjaz mára.”
“Hiszed-e? Hogyha nem, igyál!”

21. “Tehát ő nem mozdul soha?”
Béna a teste is, hulla,
néma a szava is, bár szól,
De hát ő talán a világ.