Szárba szökkent már az új kalász,
szőkeségén elmereng a nap,
s míg lágyan dúdol a szél a nyárnak,
mint szelíd tenger ring az arany táj.

Drága kincsünk e székely rónaság,
földjében terem dúcos kenyerünk.
Szépmező, te népünk hű szolgálója,
őrködjön fölötted múltunk s jelenünk!