Az élettől, nem kérek sokat,
Csak egy jó „egy éjszakás kalandot”.
Ez? Nem adja meg, olyan, mint egy szűz.
Ahelyett, hogy adna, folyvást csak űz!

Életút kedves?
És mért vehemens velem?
Bántó… öröme.

Vecsés, 2002. október 15. – Kustra Ferenc