Kreáció 0: Legyen és van

“Keletkezünk és pusztulunk. Készíttetünk és meg is semmisíttetünk. Foganunk és maghalunk, kezdődünk és végződünk. Mint van és mint nincs kör-körbejárunk, jövünk, megyünk, maradunk. A létezők száma véges. A létezhetőké végtelen. A létezendőké úgyszintén. S minden létezhető létezendő is, a megfelelő formában és módon. Azonban sajnálatosan a létezhetés (ami=létezendés) 99%-a puszta potencialitás.
Tegyük aktualitássá. Nem igényel tehetséget, akár még csak tágterű, mozgékony, örökéletű, szárazon-vízen-légben közlekedő, alak- és méretváltó fantáziát sem.
Egyébként is ezért vagyunk. Alkossunk teremtsünk, létrehozzunk, készítsünk, gyártsunk, kreáljunk. Minden elkezdődik, megfogan és elkészül és létrejön, él, mozog, lélegez is-ha kell-, van, cselekszik, elszenved, ha másképp nem is, “megkreálva”, egy kreációnkban, kreációmban, kreációdban.”

Megkreáltatik, sőt megkreáltatott minden, ez és az is, ő is, én is.

A “kreációról”: rövidebb terjedelmű szöveg, amely valamely képzeletbeli, gondolatilag megalkotott létező, tárgy, jelenség, esemény, történés-cselekvés, élőlény stb. leírása, ábrázolása, stb.-és ezzel megkreálása, megteremtése.
Idézőjelekkel kezdődnek és idézőjelekkel végződnek. Kifejezendő, hogy általában, minden és mindenki nevében és által alkottatnak, teremtetnek. A záró idézőjel után néhány mondatban összefoglalva a lényeg, levonva a tanulság, stb.
Az ilyen kreáció lényege nem maga a szöveg, hanem tárgya, ami benne és általa megkreáltatik. (Így a kreációt nem tekintem kifejezetten irodalmi műfajnak.)