A szél hátán járnék, ha hagynák,
Könnyemet kicsalják a hangyák.
Késem csak arra jó, hogy vágja
A kezem… lassan hűl a máglya.

Már lecsendül a vad lobogás,
Már a vízben nincsen zubogás.
Tűz már csak parázslani látszik,
Zsarátnokzokogás hallatszik.

Legnagyobb tűz is leég egyszer.
Hiába rakunk rá ezerszer.
Meleg, belefullad hamuba,
Szél meg szétszórja… a szabadba.

Vecsés, 2003. április 10. – Kustra Ferenc