A páva

 

Tipeg-topog, járkál fel s alá peckesen a páva,

mint valami dáma,

faroktolla kiterítve, mint a legyező,

lépeget egymagában.

 

Zöldarany, füstszín, mélykék, lila, sárga,

színkavalkád a tollában,

viseli büszkén fajtajegyeit,

tündöklik a fénysugárban.

 

Megszólal a fejed felett,

hangja, mint a fácán vagy a fajdkakas,

körülnézel, s nem is hinnéd,

hogy néha-néha a levegőben szárnyra kap.

 

Mondják, a nő páváskodó,

ha párjának tetszeni akar,

de a hím a díszes a pávák között,

ha ékes tollát kiteríti, mint a legyezőt.

 

Fehér pávát láttál-e már?

Ritka, mint a fehér holló,

Indiában a hinduk azt tartják,

az Istenek kertjében sétáló kiváltságos, szép példány.

 

Bejössz-é az én kertembe

hófehérbe öltözött királylány?

Enyém lehetsz, ha tollad hófehér is,

s ezüstszínben csillog már.

 

Adok neked türkizt, zafírt, jáspist és aranyat gyönyörű galambom,

csak a te szép kék szemed mindig reám ragyogjon!

El ne repülj énmellőlem kedves kicsi madárkám,

míg életem selyemszálát az Istenek kezükkel el nem szakítják.

 

Fehérruhás menyasszonyom, engem soha el ne hagyj,

napjaimnak gyöngyfüzérét kis kezeddel fűzzed csak.

Serény kicsi ujjaiddal násfádat is készítsed,

esküvőnkre ékes legyél, fejed, gyöngykoszorú díszítse.

 

Fehér lepled gyásznak is szép,

az lesz az én szemfedőm,

kék szemed én két szememben tükröződjön,

s két szárnyaddal Te csukd le, mikor a halál értem eljön.

RMB – 2017

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…