Mikor én egyszer horgászni mentem,
nem bíztam ám a tétova véletlenben.
Szomszédom gyorstalpalón oktatott ki,
annyit tudtam, kell hozzá nejlondzseki.

Röpködtek a szakszavak erről-arról,
szákról, orsóról, botzsákról és úszóról.
Gondoltam elméleti tudásból ennyi elég,
lássuk most már az én horgász szerencsém.

Horgászbotomat bedobtam a végtelenbe,
csöndesen ültem le a horgász székembe.
Untam már nagyon a csöndet és az egészet,
de egyszer csak egy hal a szemembe nézett.

Elképzeltem őt kirántva a tányéromon,
körettel, citromkarikával szeretem nagyon.
Csak tréfa volt részéről ez a kacér nézegetés,
nem volt más ez tőle csak csali kéregetés.

Gondoltam kifogom magamnak az aranyhalat,
egyből három kívánságom teljesül a nap alatt.
Három kívánságból egyik, hogy fogjak halat,
második, harmadik, hogy ne szenvedjen sokat.

Elfeledkezve magamról egy dalt dúdoltam,
titokban mégis a halaknak drukkoltam.
Ússzanak csak sokat és ússzák meg a napot,
ezt a vakszerencsével átitatott szombatot.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…