Huszonnégy

 

Hol van a fény, mi a szemedben sugárzott rég,

kicsi szöszke lányom? Látod a távot, mit futni akartál,

de régen rájöttél már, hogy az nem a te utad, mit bejárnod

tévedés s tévelygés, a labirintus folyosói mélyén.

 

Ariadné fonala kivezet, ha hajt a változtatás

iránt a vágy, s ráébredsz, hogy előre ma az jut, ki változtatni tud

magán s a helyzeten, s nem hagyja magát tiporni sárba

nála hitványabb akarnoknak.

 

Te még fiatal vagy s választhatsz: más pályát,

új utat, s még nevethetsz sokat,

még, ha most csak a dacot látom arcodon,

s a mandula keserű ízét érzem a szádban.

 

Neked magyarázzam? Az élet nem mindig szép,

bár a fiatal – ki büszke és vad – az életét

csak a holnap szerint alakítja, addig lát csak előre.

Belőled lehet még minden, korod még nincsen,

 

s életed nyílhat még szerte, mint a mandulafa,

szárba szökkenve nyújtja ágait a végtelenbe,

s rózsaszín virágait bontva az ég felé a világnak csodát ad.

 

Légy Te a csoda! Légy mindig önmagad,

hisz huszonnégy év csak egy pillanat, mialatt

felnő egy gyermek, s oly kevés az idő, hogy ezt a szülő

 

elmondja. S mire kimondta, elszállt felette

saját élete. Mint a pegazus, szárnyakon, a Földre le nem nézett,

csak vágtatott, nyerített egy nagyot: boldog születésnapot!

 

Lányomnak, születésnapjára: RosaMaria B. – 2018. március 8.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…