Posted by
Posted in

Kóbor kedves

Az éjféli holdfény, mint kóbor kedves a tájon, Sétálgat, de itt hagy, elhagy, eltávozik fájón. Borús, sötét éjjelen én már semmit sem látok, Keresek, kutatok, tapogatok, botorkálok. Elmennék, de hova? Éjnek nincs világa, Holdfény is hiába… Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tört ásó

Tört ásó -(Lapát is)-   Tört ásó csupasz kezével épp kiássa villa gödr… sírt.

Posted by
Posted in

Már nyáron is…

A poéta szemszögéből… Jön az öregség, folyvást csak múlnak a hetek. Már nyáron is meglátszanak a leheletek? A régi időben, volt még az a „régi” nyár, Mára az időjárás is megváltozott már. Immár én vagyok az öregedő, fáradt vándor, Ennek tudatára, már nem tölt el… fránya mámor. Emberek! Sorstársak! Kutya sorsa várhat rátok. Hát még […]

Posted by
Posted in

Földrengve

Földrengve -Figyeled-   Földrengve, házösszedőlt romja- inkból a Más holtja mász’.

Posted by
Posted in

A kettő és a többi

A kettő és a többi Ember vagyok   Csillag és a föld násza megszülé a Hold- és a Marsföldet.   2. Én és te   Én és te és én lát, tud, hisz és meg-cse-leksz mindannyiunkat.   3.  Pokolbéli   Hideg- s Melegnek utódja légy te, Forró, hűtesz is, ha kell.   4. Időjárás-előrejelzés   […]

Posted by
Posted in

Kreáció 0: Legyen és van

Kreáció 0: Legyen és van “Keletkezünk és pusztulunk. Készíttetünk és meg is semmisíttetünk. Foganunk és maghalunk, kezdődünk és végződünk. Mint van és mint nincs kör-körbejárunk, jövünk, megyünk, maradunk. A létezők száma véges. A létezhetőké végtelen. A létezendőké úgyszintén. S minden létezhető létezendő is, a megfelelő formában és módon. Azonban sajnálatosan a létezhetés (ami=létezendés) 99%-a puszta […]

Posted by
Posted in

Az agresszivitás

Hétköznapi pszichológia… Az agresszivitás az emberbe kódolt, a sajátja, De a jó emberek, hogyan győzik le? Az agresszivitás nem más, mint az uralkodás vágya S Ember nem olyan, hogy oly’ könnyen mond le. Nyílt agresszívnak mindegy, hogy a másik felebarátja… Vecsés, 2017. június 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Zsarátnokzokogás.

A szél hátán járnék, ha hagynák, Könnyemet kicsalják a hangyák. Késem csak arra jó, hogy vágja A kezem… lassan hűl a máglya. Már lecsendül a vad lobogás, Már a vízben nincsen zubogás. Tűz már csak parázslani látszik, Zsarátnokzokogás hallatszik. Legnagyobb tűz is leég egyszer. Hiába rakunk rá ezerszer. Meleg, belefullad hamuba, Szél meg szétszórja… a […]

Posted by
Posted in

Hangos szél… végigsüvölt

Hangos szél… végigsüvölt a háztetőn, Dübörögve… mint lovas had a mezőn. Engem üldözne, de én lekushadok, Védelmet ellene, sehol nem kapok. Elvagyok, mint cirkáló a tengeren, Egy csóró pórnép vagyok a végeken. Én lennék más… pici szerencsém volna, De nincs (!) csak a pech szól… utolsó szóra. Már kitörnék, mint bika karámjából, Mert már elegem […]