Az ősemberről

Volt egyszer ő… emberelő… de van erő, hogy az ember mily gyors felnőtt. Vajon milyen, mért van itten-vagy tán nincsen-, mért teremté meg az isten?
Van-e arca, emberfajta-látszik rajta!! emlékeztet a vízhalra. Nincs ruhája s nem hiányja, ezt, ki bánja… nosza tessék, adj reája. Nincsen teste, elvesztette, megkeresse, miért mondod, hogy kellene? De, van teste, hogyne lenne-csak megette valaki már őhelyette. Ősemberi! Mondja ezt ki? Hát lenne mi? De látható: jó ez neki. (Lelke is van… lesz biztosan, hamarosan, sajátomat neki adjam?) Van tudása: homlokára felirkálva és kitűzve kozmosz mása!
Embernyi ős-növényevős, tyúkölő hős… nyilván eszes, bátor, erős. (Körte, dió-termelni jó, ezer kiló és megvédi, jön ha dinó.) Hiszi már most a villámot-Kék Rémálmod-, ami egyszer belevágott. Muzsikálgat, elhasználhat dobot, százat, -adjad át a harsonádat. Gondolatja: ki ősatya senkifattya, Mindenséget általhatja. Modern ember, ilyet ő mer? Felelj nemmel, ő minden őst: el- és elver! De az ősök élnek örök: “zárnak jövők, de már most is előjövők.”

A: Van egy arca…  és az : Embernyi ős… új bekezdésben-a számítógép nem tudja így írni.