Versben és apevában filozofált a szerzőpáros…

Néma időpercekben is halad az életvonat,
Fehér hóban vagy vaksötétben úszik az alkonyat.

Nem
Siklik
Csak döcög.
Zaj, csendet tör,
Egy lelket morzsol.

Mindent eltör darabokra, így aztán csak caplat,
Haladunk, meg nem áll, körbeölel élethajlat.

Sín
Kopott,
Kisiklik.
Tovább indul.
Még mennie kell!

Néma időpercekben is elhalad az életvonat,
Ködtengerben, nagy hóesésben, nem látni csillagokat

Fáj
A szív.
Se szó, se
Kép, csak magány.
Foszlott remények.

Reggelente mindig megjön az új, szupernóva,
Hajnalban már látszik, nem áll meg, de, halad tova…

Vecsés, 2017. június 4. – Szabadka, 2017. június 19. – Kustra Ferenc — A verset én írtam, alá az apevákat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.