Dal a költészetről

Hitvány káromló szavak szállnak az éterben
Egyre hangosabbra hág bennem a szégyenérzetem
Pedig szeretni kellene a teremtett világot
Hogy a róla dalolóknak adhassunk virágot
Megörökiteni az élet minden pillanatát
Dicsérni ami szép, ami jó s kritizálni minden hibát
De mindezt hassa át a jobbitás szándéka
Ez legyen a költészet örökös vágya
Tiszta szivvel, lendülettel, gyászos vagy játékos kedvvel
Ne romboljon, hanem jövőnk,s terveink épitse fel
Csiszolja a nyelvünk, kultúránk és lelkünk
Így hág egyre magasabbra nyiladozó értelmünk
Ha egy nép a költészetet műveli és védi
Hírét s boldogságát gyarapitja, s örökké fog élni.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…