Séta a Margit Szigeten

Hullámok közé zárt történelem
Ha ma földjére lépsz elveszik a félelem
Mely múlt századok hősi harcait idézik
Vagy Margit önfeláldozását kisérik
Bár teleszórták vendégcsalogató bálák
Virágos kertjeit megkopaszitották
A békés csend világát mára száműzték
Mert ezt kivánta a legújabb nemzedék
Talán a jeges tél idézi a múltját
Az ősi romok akkor tárja fel birodalmát
A Szent emlékét is hideg téli napon idézik
Az Ősi fák suttognak: jövőnket féltik
Távolba szakadt unokáimmal érkeztem
Első pillanatomban diákkoromat idéztem
Ám a nagy virágos kerteket hiába kerestem
Nem találtam,pedig nagyon nagyon szerettem
Figyelmüket csak a sétahajók látványa vonzotta
Jókedvük a hibás játszótéri berendezések rontotta
Ha leszáll az est visszakapjuk a szigetet
A késői séta messze elűzi a félelmet
A levegőt mélyen tüdőnkbe beszíva
Az Úniós hirektől napjainkat megszabaditja
Unokáim kezébe történelemkönyvet adtam
Jövőjüket illetően kétségek között maradtam
Megértik -e egyszer múltunkat,s jelenünk
A türelem,s szeretet maradt egyetlen fegyverünk

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…